LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Néhány évtizede még inkább csak édesvízi halakat fogyaszthattunk, ma már sokféle tengeri hal húsához is hozzájuthatunk. A kutatók között éles vita folyik arról, hogy vajon az édesvízi halak és a tengeri halak ugyanazon allergénnel váltják-e ki a tüneteket. A vita nem eldöntött. Az egyik tábor szerint a halakban van egy olyan fehérje, amely a fajtától függetlenül minden halban megtalálható. Ennek ellentmondani látszik az a japán vizsgálat, mely szerint ellenanyag-termelésünk tájspecifikus, tehát aki az egyik halra allergiás, az a másikra nem.
A gyakorlat is ezt látszik bizonyítani, mert sokszor észleljük, hogy, a beteg a pontyhalászlé titán csalánküitéses, ugyanakkor a rántott tonhal egyáltalán nem okoz nála tüneteket.
Nagyon gyakran jelent gondot annak az eldöntése, hogy a hal fogyasztása után jelentkező tünetek valódi allergiás reakciók-e vagy sem, ugyanis a hal húsa igen magas hisztamin-tartalmú. A gyomor-bél rendszerünk nem mindig képes rá, hogy olyan nagy mennyiségű hisztamint bontson le, mint ami a halfogyasztás urán szükséges lenne. Ez a„külső” hisztamin nem különbözik az általunk termelt anyagtól, így felszívódva a megtévesztésig ugyanolyan tüneteket okoz, mintha allergiás reakció zajlott volna le: az illető kipirul, szédülést érez, esetleg emelkedik a vérnyomása. Ilyenkor antihisztamin-tartalmú gyógyszerek
gyorsan segítenek. Különösen gyakran előfordulhat ilyen gond lazac fogyasztása után, mivel a lazac nagy mennyiségben tartalmaz hisztamint. Mindezt azért érdemes tudni, mert alapos hőkezeléssel csökkenthetjük a hal hisztaminszintjét.
