A kábítószer rabjai

Függőség, szenvedély.. annyi fajtáját ismerjük, hogy megszámolni sem lehetne. Talán korunk legproblematikusabb függősége a drogokkal kapcsolatos.
Bárcsak elmondható lenne, hogy ha nem is sikerült a drogbetegek számát csökkenteni, legalább stagnált a helyzet. De sajnos, nem így van. Az elmúlt évtizedekben ugyanis egyértelmű növekedés volt tapasztalható a különböző ópiátok, kokain és kanabisz fogyasztók körében tett felmérésben.
Egy drogbeteg számára számos fokozat van, hiszen az egyszerű partydrogoktól kezdve az egészen kemény, pusztító szerekig terjedhet a skála. Vannak alkalmi fogyasztók is, és súlyos függőséggel szenvedők. Azt azonban elmondhatjuk, hogy minden fajta drogfogyasztás egyféle szenvedélybetegségnek tekinthető. Kezdetben a legtöbben csak alkalmanként nyúlnak a szerekhez, de idővel mégis a rabjaivá válnak. Szépíthetnénk a helyzetet azzal, hogy aki partydrogokat fogyaszt (többnyire csak hétvégéken) még kezelhető és nem hívható betegnek. Azonban a valóság nem ez, hiszen ez csak az első fázis a hosszan tartó függőség eléréséhez. Akiben megvan a hajlandóság arra, hogy kipróbáljon valamilyen kábítószert, többnyire nem elégszik meg azzal az egy fajtával, hiszen a
“miért ne?” felfogás ott van az összes befolyásolható fiatal fejében. Ezzel indul el a lavina. Természetesen ez nem egy általánosítás, hiszen mindig vannak kivételek, de azok vagy olyanok, akik soha nem próbáltak ki semmilyen szert, vagy azok akik legfeljebb egy “füves cigi” -re gyújtottak rá pusztán a kíváncsiság kedvéért.
A legveszélyeztetettebb korosztály ma már a 12-26 év közötti fiatalság, ami elsőre meglepő lehet, de ha belegondolunk, hogy már az általános iskolás gyerekek (8-10 évesen) sokszor iskola idő után cigarettával a kezükben sétálgatnak hazafelé, mindjárt nem lesz olyan megdöbbentő, hogy a drog világának is könnyen elcsábulnak. A szülők persze a legtöbb esetben nem tudnak semmiről, hiszen nem is feltételeznék saját csemetéjükről, hogy ilyen borzalmakba keveredik, így sok esetben azért súlyosbodik valakinek a függősége, mert nincs aki észrevenné azt, s időben ki tudná rántani belőle. Pedig egy függőségnek, pláne a kábítószer fogyasztás esetében nagyon is észrevehető jelei vannak, melyeket ha magunktól mégsem tudnánk érzékelni, manapság már rengeteg fóruma van a szenvedélybetegségeknek, különböző csatornákon keresztül értesülhetünk azok jeleiről, fázisairól, kezeléseinek módszereiről
Igen, lehet kezelni, a drogfüggőséget is. De a legfontosabb, mint minden betegség esetében, hogy időben ismerjük fel, hogy mivel is állunk szemben. Néhány egyszerű jelet azért megemlítek, melyek intőek lehetnek a családtagok vagy a barátok számára. A drogbetegek kezdetben magatartásváltozáson esnek át, egyre inkább kerülik a felnőtt társaságot, legfőképp a szülőkét, titkolózni kezdenek, és sok esetben romlik iskolai teljesítményük, korábbi érdeklődési körük is leszűkül. Durvább esetekben, amikor már nem a kezdeti stádiumban van a drogbeteg, hanem évek telnek el, az előbb említett változások erőteljesebben jelentkeznek, a családtól való teljes elfordulás nem ritka, a szenvedélybetegek elveszítik mindenfajta érdeklődésüket a külvilág felé, gyakran otthagyják az iskolát, illetve a munkahelyet. Előfordulhat az is, hogy bűnözésbe kezdenek azért, hogy megteremtsék magunknak az egyetlen fontos tényezőt az életükben. És természetesen a baráti kör teljesen átalakul, hiszen csak hasonló életvitelű társaikkal érzik biztonságban magukat. A betegség első és legfontosabb jele, miután a hozzátartozók, barátok szembesültek vele, hogy az illető drogfüggő nem ismeri el betegségének tényét. A gyógyulás is csak akkor következhet be, ha az illető képes elfogadni helyzetét, és önszántából akar javítani azon.
A legfontosabb tehát az, hogy lehetőség szerint elkerüljük az ilyen eseteket azzal, hogy nemet mondunk a kábítószerekre. Ha ez mégsem történne meg, elsősorban a közeli hozzátartozóknak fontos, hogy mindig tartsák nyitva a szemüket és figyeljék a jeleket, mert ezeknek a betegeknek ők az egyetlen esélyei.