LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A helyzettől függően szükséges vagy legalábbis kívánatos lehet, hogy a sebész a beteg minél több saját szövetét használja fel a rekonstrukcióhoz. Lehetőség van például arra, hogy a másik, ép mellből származó bőr- és szövetlebenyt ültessen át az operáló orvos. Ez főleg akkor jön szóba, ha az egészséges mell meglehetősen petyhüdt, tehát nagy feleslegben áll rendelkezésre átültethető bár. Sokkal gyakrabban kerül sor arra, hogy a legszélesebb hátizomból (a musculus latissimus dorsiból) ültessenek át egy lebenyt. Ez a hátizom oldalt, a bordákon tapad. Az átültetést leginkább nagy kiterjedésű amputációk után szokták alkalmazni, de a szükséges implantátum megfelelő védelme szempontjából is eredményes. További lehetőség a hasfalból származó bőrből és bőr alatti szövetekből álló lebeny átültetése. Szilikonimplantátumokra csak olyan mértékben van szükség, amennyit a saját szövetek mellett még fel kell használni. Az újonnan kiképezendő mell számára szükséges bőrt expander használatával is biztosítani lehet, ugyanúgy, ahogyan az amputációk után közvetlenül megkezdett korrekciók esetében is szokásos. Körülbelül két hónap alatt az expanderprotézis egyre nagyobb feltöltése segítségével a bőrfelszínt a szükséges mértékben meg lehet növelni.
A lebenyátültetéseket úgy kell végezni, hogy a testből származó szöveteket nem szabad teljesen leválasztani az eredeti helyükről. Így a bőr és a bőrrel kapcsolatban lévő szövetek komplikációk nélkül áthelyezhetők, mert a vért az eredeti helyükről továbbra is kapják.
Ha a lebeny az új helyen megtapadt, új vérellátása alakult ki, akkor továbbforgatható. Természetesen meglehetősen sok vágásra és forgatásra van szükség, de orvosi megközelítéssel mégiscsak ez a lebenyátültetéses technika a legeredményesebb.
