LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A mézet a történelem folyamán páratlan táp- és gyógyerővel ruházták fel. Emlegették szerelmi bájitalként csakúgy, mint az örök ifjúság elixírjeként. A több-istenhívő vallások szerte a világon a mézet az istenek eledeleként tartják számon. Az ember már a kőkorszakban is nagyra becsülte a vadméhek kiváló ízű mézét, pedig ritkán jutott hozzá. Európában sokáig a méz volt az általánosan használt édesítőszer, cukorral csak a jobb módúak élhettek. A 17. század vége felé azonban a cukor vált általánossá, a mézből pedig különleges csemege lett. Valójában azonban sokak szerint nemigen tartalmaz mást, mint egyszerű szénhidrátok formájában tárolt energiát.
A mézet a méhek készítik a virágok nektárjából. Vízből és két egyszerű cukorból: fruktózból (gyümölcscukor), és glükózból (szőlőcukorból) áll. Átlátszósága fruktóz tartalmától függ, bár, ha sokáig áll, szinte minden esetben szemcséssé válik (enyhe melegítés hatására újból folyós lesz).
Kis mennyiségben azonban tartalmaz a méz más tápanyagokat is, s e csekély többlet jóvoltából mindenképpen egészségesebb, mint a finomított cukor, amelyben üres kalórián kívül semmi más nincsen. Minthogy tömegének negyede víz, a mézben kevesebb az energia, mint a cukorban. Ha azonban főzésnél cukrot helyettesítünk vele, ne feledjük, hogy egy kanál méz nehezebb, mint egy kanál cukor, vagyis azonos térfogattal számolva energia-dúsabb, mint a cukor. A méz ízét az határozza meg, hogy a méhek milyen virágról gyűjtötték. Az akácméz semleges aromája jól illik a sütéshez-főzéshez, a gesztenye-virágméz viszont csaknem keserű.
Mellkasi vagy torokpanaszok esetén sokan ma is mézhez folyamodnak. Fertőzés gátló tulajdonságát már az ókori görögök és rómaiak is ismerték, és sebgyógyító szernek tartották. Állítólag hurutoldó, és emellett nyugtató hatása is ismert.
