LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Van-e összefüggés az ősi mítoszok és az elmebetegségek között?
A mitikus hősök némelykor megoldhatatlannak tetsző problémákkal találják magukat szemben. Tragikus sorsuk az ókori görögök számára az ember esendőségét példázta, ezért balszerencséjük sorsszerinek tűnt fel. Freud szemében ezek a mítoszok azoknak a tudattalanban jelentkező konfliktusoknak élethű ábrázolásai, amelyekkel a gyermekeknek meg kell küzdeniük, hogy felnőtté váljanak.
A leghíresebb tragikus hős talán Oidipttsz, az Ödipusz-komplexus névadója. Születésekor egy jós azt jövendölte, hogy felnőttkorában megöli atyját, Théba királyát, majd házasságra lép tulajdon édesanyjával. E végzet elkerülésére a király parancsot adott az újszülött megölésére, a szolga azonban titokban életben hagyta a csecsemőt egy domb tövében, ahol idegenek megtalálták, egy távoli városba vitték, s ott fölnevelték. A fiatalemberré serdült Oidipusz egy alkalommal szóváltásba keveredett egy ismeretlennel az országúton, s végül megölte az útját folytatva Thébába érkezett, ahol az elhunyt király utódjává választották és nőül vette az özvegyen maradt királynét. Utóbb borzadva tudta meg, hogy atyját ölte meg, hitvese pedig szülőanyja lelt.
Ebben a történetben Freud a kisfiúk édesanyjuk iránti tudattalan érzéki vágyát és atyjukkal való vetélkedését vélte felfedezni. Ez a konfliktus – ha feloldatlan marad – neurózishoz vezethet. Az Ódipuszkomplexus női megfelelőjét Élektráról nevezték el. Elektra Agamemnón mükénéi királynak, a Trója ellen vonuló görög hadak vezérének leánya volt. Agamemnón távollétében felesége, Klütaimnésztra szeretőt vett maga mellé, akivel összeesküvést szőtt a hazatérő Agamemnón megölésére és trónjának elfoglalására. Atyja halálának megbosszulására Elektra meggyilkoltatta anyját és annak szeretőjét.
