A túlnyomó részben fiatalokon fellépő rheumás láznak és a következményes szívelváltozásoknak népegészségügyi szempontból igen nagy a jelentősége. A rheumás szívbetegek jó része munkaképességében korlátozva van, s ezért súlyos gondot jelent önmaga, családja és a társadalom számára. A rheumás lázon átesett betegeknek csak egy része gyógyul meg teljesen, jelentős hányaduknál billentyűhiba, később keringési elégtelenség fejlődik ki, és várható életkilátásuk is gyakran kedvezőtlen. A szívelváltozás súlyossága általában a rheumás láz kiújulásával fokozódik, elsőrendű kérdés tehát a recidiva elleni védekezés. A kellő időben és következetességgel keresztülvitt, korszerű gyógykezelés és gondozás az utókövetkezményeket igen sokszor megelőzheti. Ezt felismerve adta ki az Egészségügyi Minisztérium a 37 645/1960. sz. hivatalos közleményét a rheumás betegek nyilvántartásáról és gondozásáról. Először csak a négy egyetemi városban rendelték el 1961.március 1-től kezdve a bejelentési kötelezettséget. Jellemző a betegség elterjedésére, hogy Budapesten, Szegeden, Pécsett és Debrecenben az 1961, március 1. és december 31, közötti háromnegyedéves periódusban 3400 beteget jelentettek be. Később az első évek tapasztalatai alapján az Egészségügyi Minisztérium a rheumás lázon átesettek gondozására és a penicillin-profilaxisra vonatkozó rendelkezését az egész országra kiterjesztette, s ezeket a rendelkezéseket ma már az egész körzeti-orvosi és gyermekorvosi hálózatnak, az üzemi- és gondozóintézeti orvosoknak ismerniük és alkalmazniuk kell.