LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Sárga vakkígyó Typhlops vermicularis
Jegyei: aprócska, féregszerű kígyó, tömör, hengeres testét pici, lekerekített, sima pikkelyek fedik. Kicsi, rövid feje nem válik el élesen a törzstől. Alig felismerhető, pontszerű szeme átlátszó pikkelyek alatt rejtőzik, keskeny szájnyílása határozottan alsó állású. Farka igen rövid, a vége tüskeszerű. Az állat csillogó sárgásbarna vagy kissé vöröses, oldala és hasa világosabb. Teljes hossza 30-35 cm. Elterjedése: Délkelet-Európában Macedónia, Albánia, Görögország és Dél-Bulgária, honos még Délnyugat-Ázsiában, a Kaukázusban és Egyiptom északkeleti részén.
Élőhelye: síkságon, dombvidéken és a hegységek alsóbb régióiban egyaránt elő fordul. A száraz, gyéren benőtt, napos fekvésű biotópok, a lágyszárúakkal és kevés cserjével borított nyílt tájak, valamint a kietlen, forró homokvidékek és kőgörgetegek lakója.
Életmódja: szinte kizárólag földön heverő tárgyak alatt vagy a felső talajrétegekben tartózkodik. Hangyabolyokba is beköltözhet. Csak nagyon ritkán vetődik a felszínre, és akkor is inkább csak véletlenül. Párzáskor a hím szorosan a nőstény hátsó felére tekeredik. Tápláléka: férgek, apró rovarok, hangyák. Egyéb: a földtúró életmódnak megfelelően a sárga vakkígyó koponyája különösen szilárd szerkezetű. Sajátos faroktüskéje miatt ezt az ártalmatlan kígyót sokfelé teljesen tévesen veszedelmes mérgű állat hírébe hozták, holott az csak a haladásban segíti mint támaszték. A vakkígyó kb. 6-8 tojást rak.
Homoki boa Eryx jaculus
Jegyei: teste feltűnően vaskos, feje nem válik el a törzstől, kicsiny szemét sötét sáv köti össze a szájszeglettel. Vaskos, kurta farkának vége tompán lekerekített. Apró pikkelyekkel fedett, halványan csillogó hátán szürke, szürkésbarna vagy akár vörösesbarna alapon nagy, feketés, szabálytalan foltok láthatók, amelyek helyenként össze is folyhatnak. Oldala sötéten mintás, fehéres. sárgás vagy szürkés hasa szintén sötét pettyekkel hintett. Hossza nagyon változó, többnyire 50-60, ritkán 80 cm körül.
Elterjedése: Macedónia, Albánia, Görögország és Dél-Bulgária, valamint Korfu és a Kikládok; ezenkívül Nyugat-Ázsia és Észak-Afrika.
Élőhelye: kietlen félsivatagok és alig művelt földek, ahol puhább a talaj. A homoki boa a sík- és dombvidékek lakója, de nedves biotópokban alig fordul elő.
Életmódja: túlnyomórészt a föld alatt, maga ásta járatokban vagy rágcsálólyukakban él: gyakran a laza homokba vagy kövek alá bújik. Rendszerint áprilisban vagy májusban párzik. A nőstény kb. 612 ivadékot hoz a világra, amelyek eleinte feltűnően aprók.
Tápláléka: kisemlősök és gyíkok. Egyéb: az óriáskígyókhoz tartozó homoki boa pupillája világosban függőlegesen hasított. Villámként csap le áldozatára, beleharap és rátekeredve megfojtja, majd fejénél kezdve lenyeli. A homoki boának élőhelyén sokszor nagy napi hőingadozásokat kell elviselnie. A felszínen főleg éjszaka jelenik meg.
