A szabad elme rejtelmei

A meditáció minden energia összegzése. Nem szedegethető össze apránként úgy, hogy megtagadjuk ezt meg azt, viszont megragadjuk ezt, és belekapaszkodunk abba; válogatás nélkül el kell utasítanunk minden pazarló energiát. A válogatás a zavarodottság következménye; és az elvesztegetett energia lényege a zűrzavar és a konfliktus. Ahhoz, hogy tisztán lássuk azt, ami van, minden energiát igénybe vevő figyelemre van szükség; és ebben nincs semmilyen ellentmondás vagy kettősség. Ez a teljes energia nem jön létre önmegtartóztatással, nőtlenségi és szegénységi fogadalommal, mert az akaratlagos elhatározás és tett elvesztegetett energia, hiszen a gondolat hozza létre, és a gondolat elvesztegetett energia: az intuitív felfogás viszont soha nem az. A látás nem elhatározott erőfeszítés. Nincs olyan, hogy „én most látni fogok”, csupán csak látunk. A megfigyelés félretolja a megfigyelőt, így ebben nincs elvesztegetett energia. A gondolkodó, aki megpróbál megfigyelni, lerombolja az energiát. A szeretet nem elvesztegetett energia, de ha a gondolkodás gyönyörré változtatja, akkor a kín szétszórja az energiát. Az energia, a meditáció összegződése örökké táguló természetű, és a mindennapi élet cselekedete a részévé válik.
A meditáció az elme megszabadítása a tisztességtelenségtől. A gondolat tisztességtelenséget szül. Tisztességre való törekvésében a gondolat összehasonlít, emiatt tisztességtelen. Minden összevetés kibúvó keresése, és ennélfogva tisztességtelenséget szül. A tisztesség nem a tisz-tességtelenség ellentéte. A tisztesség nem elv. Nem igazodás valamely mintához, hanem teljes intuitív felismerése annak, ami van. És a meditáció ennek a tisztességnek a mozgása a csendben.