LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Talán Ön is azok közé tartozik, akik nap mint nap keményen dolgoznak azért, hogy önmaguknak és másoknak bizonyítsanak. Azt gondolja, csak a munkája révén kaphat tiszteletet és megbecsülést. Folyamatosan igazolást keres. Ha Ön is a munkájától teszi függővé értékét, akkor úgy jár, mint Sziszüphosz, a görög moncíahcís, akit arra ítéltek, hogy egy súlyos követ görgessen fel a hegyre. Minden alkalommal, amikor már majdnem felért a csúcsra, a kő visszagurult, és kezdhette újra. Ha az önbecsülését a munkájától teszi függővé, soha nem lesz elégedett. Mindig, amikor úgy gondolja, „most sikerült!”, jön egy hang, amely azt mondja: „Folytasd, ne hagyd abba!”. És kezdődik a játék elölről.
Azok az emberek, akik csak az önbecsülésük kedvéért dolgoznak, gyakran jutnak az életük során olyan pontra, ahol önmagukban és képességeikben kételkedni kezdenek. Ha életkoruk vagy egy gazdaságilag nehéz helyzet miatt elbocsátják őket, akkor úgy gondolják, hogy már ócskavasnak számítanak és semmire nem használhatóak. Értéktelennek tartják magukat és súlyos depresz-szióba esnek.
A teljesítmény és a siker semmit nem mondanak egy ember értékéről. Mindig lesznek olyan emberek, akik egyik vagy másik területen jobbak nálunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ők emiatt jobb emberek lennének.
Amikor a teljesítményeinket hasonlítgatjuk össze, úgy teszünk, mintha létezne egy mérőműszer, amelyet egyszerűen felcsatolunk, és máris meg tudjuk mondani, ki a jobb, ki a rosszabb.
Ilyen mérőműszer azonban nem létezik.
Az is egyénenként változó, hogy mely tulajdonságokat tartunk jónak és melyeket rossznak. Míg az egyik ember számára a nagyvonalúság egy jó tulajdonság, addig a másik számára egyáltalán nem az.
