LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Szicíliai faligyík Podarcis wagleriana
Jegyei: kifejezetten kecses, közepes termetű gyík, enyhén lapított, hegyes orrban végződő fej,apró, szemcsés hátpikkelyek és hosszú, karcsú farok jellemzik. A hímek kontrasztos, a test többi részétől elütően középső zöld hátsávja lehet egyszínű vagy vékony sötét középvonallal kettéosztott és ezenfelül elszórt fekete pettyekkel és pontokkal is tarkított, amelyek szintén hosszanti csíkokká állhatnak össze. A hátsávot gyakran világos, a tarkótól induló csík szegélyezi. A nőstények hátának alapszíne olajzöld,olajbarna vagy barnás. A zöldes, esetleg világos- vagy sötétbarnás testoldal a hímeknél sokszor sötéten pettyezett, a másik nemnél inkább egyszínű világos- vagy sötétbarna. A mellső és hátsó láb között világos csík fut végig, ez különösen a nőstényeknél lehet feltűnő. A farok szürke, olajszínű vagy barna; a fehéres, rózsás, narancsszínű vagy vörös hasi oldalon néhány sötét pont lehet. Az állat teljes hossza 250 mm. Elterjedése: Szicília (kivéve az északkeleti részeket), Levanzo, Marettimo, Favignana és Vulcano szigetek. Élőhelye: elsősorban a parttól távolabbi, buja vegetációjú helyeket kedveli 1000 m, helyenként 1500 m magasságig. A meleg, erősen napsütötte, bokrokkal és cserjékkel benőtt lejtőkön és a sok búvóhelyet kínáló mezőgazdasági földeken él. Életmódja: napsütéses időben egész nap aktív; leginkább a talajon mozog, de napozás céljából sziklákra is felmászik. Tápláléka: rovarok, pókok, férgek. Egyéb: ellenségei a madarak és főként egyes kígyók, így a rézsikló és a sárgászöld haragos sikló.
Máltai faligyík Podarcis filfolensis
Jegyei: apró, de nagyon hosszú farkú, finoman pikkelyezett gyík. Színezete igen változatos, a szürke, barna és zöld különböző árnyalatait sorakoztatja fel. A hímek hátát gyakran több sötét foltsor vagy tigrisminta díszíti, oldalról világos csíkkal szegélyezve. A test oldala legtöbbször sötét foltos. Az ilyen kiszínezett példányok mellett előfordulnak fakó zöldesek vagy majdnem egyszínűek is. Az apró szigetecskéken általában kontrasztosabb és termetesebb állatok élnek, mint a nagyobbakon. A nőstények rendszerint csak halványan mintázottak. A has fehéres, narancssárga vagy piros, a torok lehet sötéten pettyes. A Filfola-szirteken élő máltai faligyíkok nagy növésűek, sötétbarna, fekete vagy zöld mintázattal. Elterjedése: Málta és a környező szigetek. Élőhelye: száraz és kissé nedves biotópok egyaránt. Gyakran az ember közelében él: pl. elgazosodott kertekben is előfordul. A kisebb szigeteknek inkább a magasabb régióit lakja. Életmódja: általában elég bizalmas, és ezért könnyű megfigyelni. Tápláléka: sáskák, bogarak, pókok.
