LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az areál két részre oszlik, az egyik a Pireneusi-félszigetet, valamint Dél- és Nyugat-Franciaország egyes tájait foglalja magába, míg a keleti rész Németországtól keletre Oroszországig és délkeletre a Balkánon át Görögországig terjed. A fajt Olaszországba és Angliába is betelepítették egy-egy helyre.
Élőhelye: folyó menti ligetek és tavak közelében, északabbra (különösen ott, ahol a másik két zöld béka faj is előfordul), a tavi béka csak a nagyobb vizeknél található meg, délen a kisebbeknél is. Életmódja: a vizek mélyén telel, tavasszal általában csak a gyepi béka után jön elő. A hímek a parton vagy a dús növényzetű öblök vizének felszínén kis revíreket tartanak fenn maguknak. Hangosan, gyakran kórusban brekegnek. A párzási idő tavasztól nyár elejéig is elhúzódik, a fő szezon áprilisra és májusra esik. Az aljzatra süllyedő petecsomók egyenként több ezer petét tartalmaznak. Az ebihalak nyár derekára kész békává cseperednek. A kifejlett ebihalak 10 cm-es hosszt is elérhetnek. Végbélnyílásuk közvetlenül a farokúszójuk mellett van. Tápláléka: rovarok és egyéb apró állatok; a nagyobb tavi békák néha még a frissen kelt récefiókákat is felfalják. Halakat és egereket is zsákmányolnak.
A hímek igen hangosan, előbb emelkedően, majd ereszkedve, „krroak, krroak…” vagy „kurreek” hangon brekegnek (mély hangjuk miatt a fajt „kacagó békának” is hívják), miközben a szájszögletből kibukó hanghólyagjuk jól láthatóan remeg. Színezete változó, a zöld és a barna árnyalatai jellemzik, de testének hátulsó fele általában egyértelműen sötétebb az elülsőnél.
