LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az angol kézműveseknek nem volt más választásuk, minthogy munkásként belépjenek a gyárba, vagyis proletarizálódjanak. A munka új elosztása olyan mértékben szűkítette le a munkás tevékenységi körét, hogy egy-egy termék előállítása számos elszigetelt résztevékenység eredménye lett. Ez a termelésszervezeti forma akadályozta a munkást abban, hogy megismerhesse a termelési folyamatot, beleértve a saját munkájának gyümölcsét is. Végül az új munkamegosztás nagymértékben megsokszorozta a termelés hatékonyságát. Ily módon az ipari forradalom mely a 18. században vette kezdetét Nagy-Britanniában, a világtörténelem egyik legjelentősebb eseménye lett. A 19. század folyamán Nagy-Britannia polarizálta a teljes világgazdaságot, akkora gazdasági hatalomra jutva, hogy a „világ műhelyének” nevezték.
Az ipari fejlődés mélyrehatóan meghatározta az emberek életét. A hosszúra nyúlt munkaidő következtében a munkások életük nagyobb részét a gyárakban töltötték. A manchesteri műhelyekben a munkásnők 16 órát is dolgoztak, és ez a munkaidő a családok szerkezetét teljességgel felborította. A Nagy-Britanniában érvényben levő kizsákmányoló körülmények leírása megtalálható számos tudományos kutatás, orvosok, és lelkészek hivatalos írásos dokumentumában, valamint Charles Dickens vagy Elizabeth Gaskell regényeiben. A londoni „Punch” című szatirikus folyóiratban 1841-ben megjelent egy karikatúra a „Tőke és munka” címmel, mely a kor jellemző képét valósághűen mutatta be. A London környéki falvakat alattomosan elnyelte a városközpont és nyomorúságos, zsúfolt, szegényes környezetté alakította.
