LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A Welsh egy közkedvelt pónifajta, melynek eredete a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Élőhelyük a Wales hegyvidéken volt, már az ókori rómaiak hódításaikor is itt éltek, így teljesen pontosan nem behatárolható, mikor keletkezett a fajta.
A Wales hegyvidék és az óceáni éghajlat szélsőségeinek köszönhetően a fajta hozzáedződött a változatos időjáráshoz, a sokszor kopár, gyér növényzethez, így egy nagyon ellenálló, edzett, egészséges fajta alakult ki. Nehezen betegszenek meg, nincsenek nagy igényeik és intelligensek, ami még közkedveltebbé teszi őket.
A Welsh pónit az évszázdok során több fajtával is nemesítették, mint például arabbal, berberrel és angol telivérrel. Tudatos tenyésztésük 1901-ben kezdődött meg, az első hivatalos méneskönyv kiadásával. Ekkor már a tenyésztésüket egyesület szabályozta. A sok éves tenyésztői munkának köszönhetően, mára a Welsh póninak négyféle típusa alakult ki: a Welsh hegyi póni, avagy Welsh A; a Welsh póni, vagyis Welsh B; a kisló típusú Welsh póni, avagy Welsh C és a Welsh Cob, vagyis Welsh D. A különböző típusok méretükben különböznek, A-D-ig folyamatosan növekszik a marmagasságuk. Míg a Welsh A és B póni típus, a C és D már kislónak számít.
Hasznosításuk a 18. században kezdődött meg, elsősorban munkalovak voltak: bányákban, farmokon és néha postalóként is dolgoztak. Manapság találkozhatunk velük hátaslóként és fogatban, nyereg alatt gyakori hobbilovak gyermekeknél, illetve a lovas sportok mindegyikében versenyeznek, hiszen sokoldalú, ügyes pónik.
Marmagasságuk 115-153 cm közötti, de nincs felső határ. Minden alapszínben előfordulnak a tarka kivételével. Elegáns, nemes megjelenésű lovak, fejük finom, közepes méretű pici fülekkel. A nyak hosszú, enyhén ívelt, a testük arányos, a lábszerkezet szabályos. Barátságos, könnyen kezelhető, sokoldalú lovak, melyek széles körben elterjedtek.
