Kedvelt igás-fogatos lovunk: A Nóniusz

A fajta kialakulásának helyszíne Mezőhegyes volt, kialakulásának ideje 1816. Ebben az évben egy Nonius Senior nevű, normandiai és angol telivér vonalakat magába foglaló mén került a ménesbe. Bár ez a ló nem volt kimondottan jó küllemű, származása miatt mégis bevonták a tenyésztésbe, ő lett a Nóniusz fajta alapító ménje. Mivel leginkább spanyol, arab és lipicai lovakat fedezett, az ivadékai megfelelő testfelépítésű és küllemű egyedek lettek. Nonius Senior 15 ivadéka vált a fajta törzsménjévé.A Nóniusz fajta kitenyésztésének célja egy sokoldalú igás- és hátasló létrehozása volt a hadsereg számára. Az egyedek nagy teherbírású, jó idegzetű állatok, emellett pedig kellően élénk vérmérsékletűek a nagy távolság gyors megtételéhez. Kezdetekben a továbbtenyésztés során rokontenyésztés zajlott, ami fokozta a fajta átütő öröklődését, de fajtahibákat is magával hozott. A fajtahibákat az ún. cseppvérkeresztezéssel szüntették meg, ami azt jelentette, hogy angol telivéreket vontak be a tenyésztésbe.A második világháború után a fajta hasznosítása nagymértékben átalakult. Már nem volt szüksége a haderőnek lovakra, így a Nóniusz új teret hódított meg: az Alföldön, mint sokoldalú igásló vált közkedveltté. a ’70-es években kipróbálták a fajtát különféle sportokban is, de nem lettek túlzottan sikeresek, leginkább fajtajellegük miatt.A Nóniusz marmagassága 155-165 cm-ig terjed, színük fekete, pej, vagy sötétpej. Két kissé különböző típusa ismert: a szikár hortobágyi és a nagyobb, tömegesebb mezőhegyesi. Arányos testfelépítés, széles szügy, közepes nyak, erős hát, száraz inak és rövid far jellemzi. A feje jellegzetesen kos, vagy félkos formájú. Nagy teherbírású, intelligens, nyugodt, barátságos fajta, fogatban és nyereg alatt is hasznosítható.