LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Összetéveszthetetlen. Csak nagyon közeli rokonával, a mediterrán levelibékával lehetne összekeverni, de attól könnyen megkülönböztethető a rendszerint szépen kirajzolódó, még ültében is jól látható feketés „csípőkacskaringó”, azaz a hát és a has közötti határvonal révén. A mediterrán levelibékánál ez ugyanis hiányzik. Testhossza max. 5,2 cm. A kifejlett hímek átlagos tömege 8-9 g. A nőstények láthatóan testesebbek, kb. 11 g-ot nyomnak, de kivételesen a 15 g-ot is elérhetik. A hímeket legjobban a torkukon lévő hanghólyagról lehet felismerni, amelyet brekegéskor léggömbszerűen felfújnak. Nyugalomban ráncos, sárgásbarna lebernyegnek tűnik, amely az egész toktájékot beborítja. A nőstények torka ellenben sima. A hímek hüvelykujján a nászidőszakban apró, nehezen észrevehető duzzadás nő. „Epp-epp-epp…” hangjukat rendszerint kórusban adják. Tavasszal kezdenek el brekegni, de még nyár derekán is hallani őket. A hímek esténként, jócskán az éjszakába nyúlóan szólnak. A zöld levelibéka állományok helyét e hang alapján viszonylag könnyen meg lehet állapítani. Augusztus-szeptemberben hallani az „őszi brekegést”.
A zöld levelibéka hátoldalának színe jellegzetes. Ez rendszerint többé-kevésbé élénkzöld, amelyet a fehéres vagy sárgás hastól egy sötét sáv választ el élesen. Ez a már említett határvonal az orrlyuktól indul, a szemen és a dobhártyán, majd a test oldalán fut végig, és a hátsó láb tövénél ér véget. A csípőnél képezi a fajra jellemző „csípőkacskaringót”. A hát színárnyalata, annak intenzitása meglehetősen gyorsan képes változni, a környezet színéhez igazodni.
