LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az alkímia -mai szóval iskola- egy ősi beavatási rendszer, amelynek lényegében semmi köze a kémiához. Csak azért hozzá összefüggésbe, mivel a felvilágosodás új eszméinek elterjedését követően bizonyos elemei az alkímiának racionális alapokra épülnek újra, mások asszimilálódnak egy prot-kémiaként megnevezhető, kezdeti tudományban. Ezért fordult elő, hogy a tudománytörténetben sokszor csak áltudományként jelenik meg, amely inkább babonára épül. Ma az alkímia erősen szélsőséges, és leegyszerűsített nézőpont szerint közönséges fémek arannyá és ezüstté változtatása, és áltudománya más kapcsolódó mágikus praktikáknak.
Az alkímia a inkább egy pszichológiai irányzat előképe, amelyet Carl Gustav Jung és Mircea Eliade helyezett az érdeklődés középpontjába a XX. században. Jung a pszichoanalízis elméletébe próbálta az alkímia szimbólum világát elhelyezni, míg Eliade az alkímia eredetét kutatta, abból igyekezett a proto-vallásokra vonatkozó elméleti munkáihoz adalékokat nyerni.
Jung olyan ősképeket, archetípusokat látott meg az alkímia szimbolikájában, amelyek a kollektív tudattalanból származnak, segítségükkel az egyén individuációs fejlődésében nehezen érthető folyamatok leírhatóvá válnak, ezáltal az orvos képes a páciens tudattalanjából (képzelet, álom, hallucináció esetén) előtörő képeket értelmezni. Ezekről a tudat nem akar tudomást venni, illetve elutasítja.
Eliade más szemszögből közelíti meg az alkímia hagyományait. Forrásokat sorba véve magyaráz és rendszerez, miközben vizsgálja azt, hogy a kezdeti kohászat mesterfogásaiból, ám azokra alapozva, az anyag (kőzet – érc – fém) alakításának lépései hogyan vezethettek egy későbbiekben elvonttá váló eszmerendszer, és a korai vallási gyakorlatok felé. Eliade szerint az alkímia a tökéletesre törekvő teremtés korai mestersége.
A metafizika értelmezésében az alkímia általában a lélek megtisztításának, felemelésének, megváltásának és istenivé tételének (melynek neve Opus Magnum) folyamatait foglalja magába. A történelem folyamán állandó alkímiai iskola nem létezett, inkább egy tág és változékony rendszer volt, amely mindig hatást gyakorolt az adott kor és hely szellemiségére. Így beszélhetünk egyrészt görög-egyiptomi-babiloni, kínai vagy taoista, és indiai vagy hindu alkímiáról, másrészt iszlám, keresztény, gnosztikus és misztikus alkímiáról.
A Bölcsek kövét az alkimistáknak tulajdonítják, amely a hit szerint képes bármely anyagot arannyá változtatni, megfiatalítani bárkit, és örök életet biztosítani.
