LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az 1980-as években Nyugat-Németországban évente csaknem 20 000 nőt kellett mellrák miatt megoperálni. A gyógyulás kilátásai a többi rákbetegséghez képest összehasonlíthatatlanul jobbak, de a műtét az emlő részleges vagy teljes elvesztésével jár. Ez az állapot a nők számára kétszeres lelki megterhelést jelent. Önmagában az a tudat, hogy rákos megbetegedése miatt meg kellett operálni, sőt a daganat kiújulásának a veszélye is fenyegeti, már elegendő ahhoz, hogy a nő a sors áldozatának tekintse magát. Az emlőrák operációjakor azonban csaknem ugyanilyen súlyos lelki megterhelést okoz az az érzés, hogy a műtét deformálódást okoz, és hogy nőiességének egy részétől megfosztja a beteget. A lelki krízisállapot csaknem elkerülhetetlen, kivéve talán akkor, amikor magas életkorban kell elviselni ezt a súlyos csapást. A betegek túlnyomó többsége azonban még tulajdonképpen egyáltalán nem idős. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az első csúcs, amikor az emlőamputációk száma feltűnően megemelkedik, 40 és 49 év között van, a második csúcs pedig 60-64 éves korban. A betegek között azonban a statisztikai adatok bizonysága szerint egyre több a fiatal. A megbetegedéssel kapcsolatos problémák ennek megfelelően egyre súlyosabbakká válnak. Kiutat kizárólag a sebészet által kialakított emlőrekonstrukció lehetősége kínál.
A plasztikai sebészet által alkalmazott egyéb korrekciós beavatkozásokkal összehasonlítva, az emlő rekonstrukciója aránylag új módszer. Az eljárás meglehetősen nehéz feladat elé állítja a sebészt.
