Dugonics és Scheidus két, egymástól különböző lehetőségét villantanak föl az irodalmi-közéleti szereplésnek. Scheidus az értesülések, és ismeretek korszerű cseréjét szorgalmazza, ismertetni és közvetíteni akar, és átvenni mindazt, ami hasznos, megteremteni olyan intézményeket, amelyek a fejlődés alapjai. Dugonics a nemzeti önbizalom felkeltésén, és megerősítésén fáradozik, a meglévő értékeket hangsúlyozza. Központi kérdésként merült fel mindannyiukban az, hogy kinek, és minek ír az az író, aki tágabb horizontra figyel? Közönség kell tehát, és benne nőknek is szerepet kell játszaniuk. Bessenyei már 1778-ban, első röpiratában, a Magyarságban regények olvasását ajánlja a debreceni, kecskeméti, és kassai polgárasszonyoknak. Szerinte szakítani kell a hagyományos férfiközpontú oktatással, és neveléssel, és az irodalomnak is alkalmazkodnia kell a női igényekhez, és ízlésekhez hogy taníthassa, és oktathassa őket. Voltak persze olyan asszonyok is, akik versírásra adták a fejüket, azonban korszerű műveltség, és anyanyelvű kultúra ekkor még a férfiak körében is ritkaságszámba ment, az igazán művelt hölgyek francia és német költeményeket, sőt tudományos műveket olvastak, és a zenélésben vagy a festésben tüntették ki magukat. Ők olyan társas életre vágytak, amelyben a Bécsben élők részesültek. Itt, e kis körökben a nők a társasági szereplés formáit gyakorolták.
Halvány lenyomata ez ugyan az igazi szalonéletnek, de a középpontban itt is a nők állnak. Olyan érzelmi és intellektuális kötelékek alakulnak így ki, amelyek a hétköznapi élettől való elvonatkoztatás lehetőségét teremtik meg. Apró szertatások, szimbolikus cselekedetek, gyöngéd meglepetések színezik ezt a társas életet, amelyről Kazinczy majd húsz év múlva is lelkesültséggel emlékezik meg régi barátnőjéhez, Gyulai grófnőhöz írott leveleiben, mondván, hogy „aki annak a circulusnak a tagja volt, megkóstolta a halhatatlanok italát”.
Kármán nemcsak a már meglévő kis körnek, a jók és nemesek körének akar írni, mint Kazinczy. Verses leveleket váltanak a barátok, az ellenfelek, és az elvbarátok. A költészet mint megélhetést, vagy megbecsülést biztosító foglalkozás különös, sőt fantasztikus elképzelésnek, és vállalkozásnak látszott Magyarországon.
Címkék18. század irodalmi szalonok pesti irodalmi szalonok
Ezt mindenképpen olvasd el!
Polgári demokratikus forradalom Magyarországon
Politikai válság 1918. október 17-én a képviselőházban gróf Tisza István bejelentette, hogy a központi hatalmak …