Pio atya egyénisége mindmáig megosztja a közvéleményt. Az 1968. szeptember 23-ig, vagyis a haláláig aktívan miséző atya egyesek szerint a XX. század Keresztelő Jánosa volt, mások szerint olyan ember, aki semmiféle csodát nem tett. Aki ismeri Padre Pio életútját, az véleményem szerint az előbbi verzióban hisz. Az atya hosszú működése során gyógyult hívők sokasága bizonyította isteni mivoltát, de a stigmák megjelenése, melyeket egészen a halála előtti időkig viselt, mindenféleképpen azt bizonyítják, hogy óriási keggyel volt megáldva. A szentmiséi során teljesen átélte Krisztus szenvedését , minden szentmisén valójában is keresztre feszítették, ezt mutatták azok a borzalmas sebek, melyeket egész életében viselt. Beteges alkata miatt nem ritkán 45′-48′-os lázat is mértek nála, a lázmérő többször is felrobbant. Szinte egész életében hőemelkedése , láza volt. A stigmákat orvosok tucatjai vizsgálták, melyre evilági magyarázatot nem tudtak adni. Pio atya megjósolta, hogy az őt egy ízben felkereső Jozef Wojtyła / a későbbi II.János Pál pápa/ később pápa lesz, méghozzá nagyon jó pápa. Wojtyla azért kereste fel őt, hogy egy súlyos betegségben szenvedő barátjára kérjen Pio atyától áldást és imát. Szinte mondani sem kell, hogy az atya közbenjárása után a hölgy meggyógyult. Olyan közvetlen kapcsolatban volt Istennel, amit földi haladók el sem tudunk képzelni. Képességei közé tartozott a bilokáció, vagyis egyszerre két helyen is tudott lenni. Hittársai közül többen mégis megkérdőjelezték hitvallását, sokáig nem misézhetett, ezek az évek teltek el számára a legnagyobb gyötrelemmel. Halála után bebizonyosodott, hogy valóban isteni tulajdonságokkal rendelkezett, II. János Pápa később boldoggá avatta.