LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az éjszakai égbolt leghíresebb és legfényesebb köde, az Orion-köd szabad szemmel is könnyűszerrel megpillantható, vöröses színű, elmosódott foltként az Orion öve alatt. A Földhöz legközelebbi emissziós ködöt alaposan tanulmányozták a csillagászok. A köd valódi átmérője mintegy 30 fényév, látszó átmérője pedig négyszerese a teliholdénak. Mindamellett, ez a köd csak kicsiny része egy óriási, sok száz fényév átmérőjű molekulafelhő rendszernek, az OMC-1-nek. Az Orion-köd az OMC-1 szélén helyezkedik el, az óriási felhő egészen a Lófej-ködig elnyúlik. A Lófej-köd az egyik legismertebb és legszebb csillagászati látványosság. Könnyen megtalálható az égen, mert közvetlenül az Orion-övének bal oldali csillaga, a dzéta Orionis mellett, attól valamivel délre helyezkedik el. A köd rendkívül sűrű, hideg, sötét gáz- és porfelhő, amelynek sziluettje a fényes, aktív, IC 434 jelű gázköd alkotta fényes gázköd előtt látszik. A köd mintegy 16 fényév átmérőjű, tömege pedig körülbelül 300-szor akkora, mint a Napé. A lófejre hasonlító alakot a forró, fiatal szigma Orionis csillag alakítja ki a sűrű csillagközi anyagból. A sötét felhőben, amelyikből a lófej kiemelkedik, születő félben lévő fiatal csillagok vannak szétszóródva. A fényes területen, a Lófej-köd fölött húzódó sávok valószínűleg a köd mágneses terének hatására alakulnak ki. Az Orion-ködöt a benne keletkezett, fiatal csillagok ibolyántúli sugárzása gerjeszti világításra. E csillagok közül sok körül sikerült protoplanetáris korongot kimutatni. A legfontosabb csillagok, amelyek sugárzása ionizálja a por- és gázfelhőt, a köd szívében elhelyezkedő Trapézhalmazhoz tartoznak. A hozzávetőlegesen 30 000 éves Trapéz-halmaz az ismert csillaghalmazok közül az egyik legfiatalabb. A négy tagból álló csillagrendszert forró, OB színképtípusú csillagok alkotják. Közvetlenül az Orion-köd mögött 1967-ben kiterjedt, poros területet fedeztek fel. Ebbe az úgynevezett Kleinmann-Low ködbe erős infravörös források ágyazódnak be. Feltételezések szerint ezek a források protocsillagok és újonnan született csillagok lehetnek.
