LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az Oszmán állam válsága
Az Oszmán Birodalom az első világháború idején magában foglalta a Balkán-félszigeten Konstantinápolyt (Isztambult), Trákiát, Anatóliát (KisÁzsiát), Palesztinát, Szíriát, Mezopotámiát és az Arab-félsziget jelentős területeit. A hatalmas kiterjedésű birodalomban a nemzeti ébredés, és a kormány törökösítő politikája miatt kiéleződtek a nemzeti- nemzetiségi ellentétek. A nem török népek megmozdulásaira a kormány terrorral válaszolt. 1915-16-ban mintegy másfél millió örményt gyilkoltak meg és több százezret űztek el otthonából. Fokozódott a hatósági erőszak az arabok lakta vidékeken is. Ez lehetőséget adott az antantnak arra, hogy az arabok függetlenségi törekvéseit támogatva háborús ellenfelét tovább gyengítse.
A Sévres-i béke
A birodalom belső válságát a katonai vereség felgyorsította. 1918. október 30-án Törökország feltétel nélkül letette a fegyvert. A győztes antant elérkezettnek látta az időt a már több éve érlelődő és titkos egyezményekben rögzített felosztási tervek megvalósítására. Nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak az Oszmán Birodalom bomlott fel, hanem veszélybe került magának a török népnek a nemzeti léte és állami függetlensége is. A tengerszorosokat és a fővárost, valamint az ország fontosabb stratégiai pontjait brit csapatok foglalták el. Francia és olasz csapatok is részt vettek Anatólia délnyugati területeinek megszállásában. A Fekete-tenger kisázsiai partvidékén élő görögök önálló, ún. „pontusi állam” létrehozását követelték. 1919 májusában görög csapatok szálltak partra Szmirnában (ma Izmir), és megkezdték az előrenyomulást Anatólia középső vidékei felé.
1920 augusztusában VI. Mohamed szultán kormányának képviselői a Párizs melletti Sévres-ben aláírták a békeszerződést. A békeokmány csak Ankara és a Fekete-tenger közötti területeket ismerte el egyértelműen török birtokoknak. Isztambul és a tengerszorosok nemzetközi ellenőrzés alá kerültek.
