LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Június 27-én a magyar légierő „megtorlásul” galíciai városokat bombázott, s a hadsereg 28-án átlépte a szovjet határt. A magyar gyorshadtest a német Dél-hadseregcsoporttal október végére a Donyecig nyomult előre, s magyar megszálló alakulatok települtek Ukrajna területén, Molotov szovjet külügyi népbiztos hiába közölte június 23-án a moszkvai magyar követtel, hogy kormányának nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben, sőt hajlandó támogatást nyújtani a további területi revízióhoz, ha Magyarország semleges marad. Az ellentétes magyar, illetve román és szlovák törekvések lehetőséget nyújtottak Hitlernek az „oszd meg és uralkodj” elvének alkalmazására. Ehhez elég volt a német politikát igazságosztó tényezőként beállítani, amely a végső győzelem után biztosítja mindegyik szövetségesének jogai érvényesítését szomszédai kárára, természetesen háborús együttműködésük esetén. A magyar kormányzatot a háborúhoz való csatlakozásban, illetve a hadviselés folytatásában a szovjetellenességen kívül kettős értelemben is befolyásolta a vetélytársaktól való félelem. Az országon belül tartottak a szélsőjobboldali ellenzék hatalmi törekvéseitől, külpolitikai téren pedig M. Antonescu román és J. Tiso szlovák rendszerének konkurenciájával számoltak. A román csapatok ugyanis már június 22-én támadásra indultak Besszarábiában és Észak-Bukovinában. A szlovák kormány június 23-án adta tudtul országa részvételét, és a következő napon egy szlovák dandár át is lépte a szovjet határt. (Olaszország még 22-én, Finnország és Horvátország 25-én üzent hadat.)