LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Túlnyomórészt éjjel aktív faj, az első meleg tavaszi estéken hagyja el téli rejtekét. A vándorlást a petézőhelyek felé az esők és a 10 °C fölötti külső hőmérséklet váltja ki. A nászidőszak rövid; gyakran már néhány március végi, április eleji este után a barna varangy állományok legnagyobb része be is fejezte a szaporodást. A télen fagymentes helyeken, deszkák, nagyobb kövek alatt vagy a bokrosok, ill. az avar mélyén a laza földben meghúzódó barna varangyokat a meleg esők ébresztik fel. Ilyenkor mindenfelől tódulnak ahhoz a vízhez, ahol maguk felnőttek. Csak a még ivaréretlen fiatalok nem vesznek részt a nagy vándorlásban. A rendszerint többségben lévő hímek már útközben találkoznak nőstényekkel, felmásznak a hátukra, és szorosan átkarolják őket. Így cipeltetik magukat a petézőhelyig, amelynek helyére azóta emlékeznek, hogy ebihalból békává alakulásuk után elhagyták azt. Ha vándorlásuk autóutakon át vezet, akkor bizony nagy számban esnek áldozatul a járműveknek. Helyenként olyan számban vonulnak, hogy az utat hamarosan szétlapított varangytetemek borítják el, ami súlyos balesetekhez is vezetett már. Az ilyen utakat egyes országokban a nászidőszakra lezárják, hogy a szerencsétlenségeket és a varangyok pusztulását is elkerüljék.
A barna varangyok vonulását sokat kutatták és jelölések útján ma már jól ismerjük. Így tudjuk, milyen feltételek teljesülésekor indul be a tömeges vándorlás. De hogy a varangyok hogyan találják meg a vizet, az még rejtély. Mivel nagy távolságra nem látnak, biztosan nem szemükkel keresik a vizet. Azonkívül a táj is változik, ahol átvonulnak. Gyakran új utak szelik át ösvényüket, új házak épülnek, vagy éppen az egész környéket erdősítik. A varangyok mégis rátalálnak a„saját” petézőhelyükre, még akkor is, ha már víz sincs ott, mert időközben feltöltötték. Ebből az is következik, hogy nem is a víz szaga vezeti őket. A tudósok a Föld mágneses terével és a Hold fázisaival való összefüggésekre gyanakodnak. Bár nagyon hűek a petézőhelyhez, minden új pocsolyát is azonnal elfoglalnak. Figyelemre méltó szaporaságuk (évente és nőstényenként több ezer pete) teszi lehetővé az új élőhelyek gyors birtokbavételét.
Peterakás után a nőstények hamar elhagyják a vizet, és a hímek is nemsokára kimásznak a szárazra, hogy ott folytassák rejtett, éjszakai életüket. A nyár folyamán kilométerekre eltávolodhatnak a víztől, és a legváratlanabb helyeken bukkannak fel. Romok alatt, pincékben is megbújnak, itt ugyanis elég magas számukra a levegő páratartalma, és védelmet találnak a veszélyes döglegyek elől, amelyek rájuk petéznek, kikelő nyüveik pedig bemásznak a szerencsétlen állatok orrlyukain, és élve felfalják őket.
