Minden bizonnyal Önnel is előfordult már, hogy hamarabb mondott ki, vagy tett valamit, mint elgondolkodott volna annak súlyáról…
Sajnos, olykor pont azt az embert „sikerül” megbántanunk, aki mindennél fontosabb számunkra.
A mindennapi terhek súlya nyomja vállunkat, és kimerülünk, ilyenkor szeretett Párunkat használjuk bűnbaknak.
Hiába bánjuk meg tiszta szívünkből, és még ha meg is bocsát nekünk, nem tudjuk meg nem történtté tenni a dolgokat…
Fontos, hogy tudjunk bocsánatot kérni!
Egy, a szánk sarkából halkan elejtett „bocs” nem elég…
Az őszinte megbánás, és a helyes módon kinyilvánított bocsánatkérés korántsem a gyengeség jele…
Sőt! Igencsak erőt kell vennünk magunkon ahhoz, hogy ezt meg tudjuk lépni!
Az már régen rossz, ha nem méltatjuk életünk párját arra, hogy a megfelelő módon kérjünk tőle bocsánatot.
Felnőtt emberként viselkedjünk is annak megfelelően!
Mint ahogyan a munkahelyen is elvárják tőlünk, hogy vállaljunk felelősséget a tetteink után, ugyanúgy a magánéletünkben is ezt kell(ene) tennünk.
Megbántani valakit egy perc is elég, de helyrehozni a hibáinkat olykor egy egész élet sem…
Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy balul elsült mondatunk miatt véget érjen a kapcsolat.
Mindig képzeljük bele magunkat a másik fél helyébe is, nekünk vajon hogy esnének azok a dolgok, amiket mi mondunk Párunknak?
Nem kell megalázkodni, csak bánjunk úgy azzal a személlyel, akit Párunknak választottunk, ahogy mi szeretnénk, hogy Ő bánjon velünk!
Kinőttünk az óvodás játékokból, egy kapcsolatot nem lehet arra alapozni, hogy az idő majd magától mindent megold…