LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A bögölyök vérszívó állatok. Ez az életmód befolyásolta a bögölyök fejlődését, elterjedését a Földön.
A bögölyfélék a légyalkatúak alrendjének egyik családja. Ebbe a családba több mint kétezer faj tartozik.
A bögöly nagy termetű, vaskos, zömök testű, ősi légy. A bögöly feje nagy, félgömb alakú, hátulja homorú, olyan széles, mint a tor. A fejen található nagy összetett szemei szinte az egészet beborítják. A szemek színe változatos ritkábban egyszínű (sárga, barna, zöld vagy kék), jellemző a több színű szem. szárnya erőteljes, mellyel kiválóan, gyorsan, zümmögve repül. Tapogatója két ízből épül fel. Csápja rövid, 3 ízből épül fel. A fejen találhatók a szájszervek is, amely szúró-szívó típusú. Igen erős, vaskos szívókájuk a tőr alakú felső ajakból, a páros állkapocsból és a rágókból tevődik össze. Vért csak a nőstények szívnak. A hímek nektárral és virágporral táplálkoznak. Egy szíváskor akár 0,2 cm³ vért is kiszívhatnak a gazdatestből. A szívás közben a sebbe véralvadásgátló anyagot fecskendeznek, hogy ne alvadjon meg a szövetek közé került vér. Így még hosszú ideig vérezhet a felsértett bőr. A vaskos szívóka bedöfésekor gyakran az idegvégződések és az idegszálak is megsérülnek, ezért olyan fájdalmas a bögölycsípés.
A toron vannak a nagy, erőteljes szárnyak, melyekkel rendkívül gyorsan, biztosan, és elég hangosan, zümmögve repülnek. A szárny üveg- vagy porcelánszerű, de néha füstös, foltos vagy márványozott. A szárnyak nyugalmi helyzetben tetőszerűen a potroh fölé hajolnak. A második elcsökevényesedett szárnypár a billér színe is igen változatos, szinte fajonként más-más, ez fontos a faj meghatározásában. Lábai eléggé hosszúak, amivel gyors mozgásra képes a sima, sőt függőleges felületeken is. A potroh széles, lapos, zömök, általában rövidebb-hosszabb szőrzet fedi, de igen ritkán csaknem teljesen csupasz. A potrohnak mindig jellegzetes mintázata van, gyakran fekete-sárga sávos, egyesek teste szürkés vagy barna foltokkal tarkított.
A bögölyök gúla vagy sapka alakú sűrű csomókba rakják henger vagy orsó alakú petéiket, nedves talaj vagy víz fölé nyúló növényekre. A pete színe a lerakáskor még tejfehér, majd sötétedni kezd, fajtól függően a barnásszürkétől a szénfeketéig változhat. Az egy csomóban lévő peték száma körülbelül 300–500 darab. A petékből a lárvák 2–4 nap elteltével kelnek ki, vékonyak és orsó alakúak. Kikelésük után a nedves talajra vagy a vízbe pottyannak ahol ragadozó életmódot folytatnak: kis férgeket, rovarlárvákat, puhatestűeket és rákocskákat zsákmányolnak. Falánkságuk néha oda vezet, hogy kétéltűeket is megtámadnak, de akár emlősök bőrét is megsebzik. Ha nagy tömegben vannak együtt, akkor egymást is képesek fölfalni (kannibalizmus). Igen nagyra, 2,5–4 cm hosszúra is megnőhetnek. Szelvényeik száma jól megkülönböztethetően 12, fejük mindig rendesen fejlett. A lárva színe fehér, halványzöld, barna vagy rózsaszínes barna, olykor még sötétebb rajzolatok is díszítik. A lárvaállapot fajoktól függően 1–2 évig is eltart, majd 7–8 vedlés után bebábozódik. A bábjaik színe is kezdetben világosabb, majd besötétedik. A bábállapot rövid, általában 10–23 napig tart, ezután a kifejlett bögölyök kirepülnek. A mérséklet égövben egy nyár alatt csak egy bögölynemzedék fejlődik ki, a trópusokon azonban évente akár több is. Magyarországon a bögölyök tavasztól őszig aktívak. A korai fajok már április–májusban előbújnak, a legtöbbjük csak június–júliusban kezd repülni. Aktivitásukat a napi hőingások is befolyásolják. Késő délelőtti, déli és kora délutáni órákban a legaktívabbak. Az esősebb napokon – egy-két faj kivételével – teljesen eltűnnek. Általában szeptemberben találkozhatunk velük, de ezután már a jelentős hőmérséklet-csökkenés következtében elpusztulnak.
Közép-Európában 70−75 faj található meg, a hazai fajok száma mintegy 50. A hazai bögölyöket hagyományosan négy alcsaládba sorolják.
Az Európában honos alcsaládok
Pangoniinae alcsalád
Jellemzői : vörösbarna vagy fekete szőrzettel fedett, nagy termetű bögöly. A potrohán gyakran sárgásvörös foltokkal tarkított. Szívókájuk előreálló, hosszú, általában a testnagyság felénél is hosszabb. Csápjuk olyan hosszú, mint a fejük, a harmadik csápíz nyolc gyűrűre tagolódik. A hímek szemei a fejtetőn összeérnek, a nőstények szemei között egy felfelé elkeskenyedő homlokléc van. Pontszemeik nem hiányoznak. Szárnyaik vagy üvegszerűek, vagy enyhén füstösek. Hátulsó lábszárukon sarkantyút találunk. Mediterrán elterjedésű bögölyök, hazánkban csak egy fajt mutattak ki biztosan a Pangonius pyritosa-t.
Chrysopsinae alcsalád
Jellemzői: közepes nagyságú, nem túlságosan nagy testű. Csápjának harmadik íze öt gyűrűből áll. Szívókája rövidebb, hossza a fej szinte azonos, szívófelülete pedig igen nagy. Fajai elterjedtebbek, nálunk több fajuk is gyakori. Hangtalanul, villámgyorsan röpülnek. Az embert is igen gyakran megtámadják, és kitartóan követik az előlük menekülő áldozatot. A hűvösebb, de napsütötte hegységi erdőkben élnek. Jellegzetes hazai képviselői a közönséges pőcsik (Chrysops caecutines), az egyfoltos pőcsik (C. pictus) és a kétfoltos pőcsik (C. relictus).Magyarországon 10 fajuk fordul elő
Tabaninae alcsalád
Tagjai hazánk és Közép-Európa legnagyobb testű legyei közé tartoznak, méretük a 3 centimétert is elérheti. Fejük nagy, félgömb alakú, rajta a hímek szemei összeérnek, a nőstényekét homlokléc választja el egymástól. Szemük alapszíne igen változatos (kék, zöld, barna, fekete, sárga stb.)és jellegzetes mintázatot mutathat.
A leggyakoribb fajok a virágjáró bögöly (A. rusticus), a lóbögöly (T. bromius), a zömök bögöly (T. autumnalis) és a marhabögöly (T. bovinus).
Haematopotinae alcsalád
Jellemzői :közepes termetű, 6–15 milliméter nagyságú legyek. A csápjuk harmadik ízén három gyűrű van, hátulsó lábaikon nincs sarkantyú. A Heptatoma nem egyetlen hazai faja a H. pellucens, amely inkább hűvösebb területeken fordul elő.Hangtalanul repülő, fájdalmasan szúró legyek. Fajszámuk főképp a trópusokon nagy, így ott az egészségügyi jelentőségük is nagyobb. Nálunk gyakori faj a feketelábú pőcsik (H. italica) és az esőthozó pőcsik (H. pluvialis).
A marhabögöly (Tabanus bovinus), 2,5 cm-re is megnőhet, hazán egyik legnagyobb bögöly fajtája. Az Alföldön gyakori, ahol a déli, meleg órákban aktív. Főképp a szarvasmarhákat kínozza, de az embernél is próbálkozhat a vérszívással.
A bögölyök sokféle betegség terjesztői. Állatról állatra járnak, így gyorsan terjesztik a betegséget, és mivel az ember vérét is szívják, ezért még jobban nő járványtani jelentőségük.
A bögölyök által terjesztett betegségek:
Egyes Afrikában honos bögölyök nem csak baktériumokat, hanem férgeket is terjesztenek. A vándorfilária (Loa loa) nevű fonálféreg tipikusan bögölyfélék által terjesztett kórokozó. Ha a bögölyök fertőzött személyből vagy állatból szívnak vért, a szívókájukon át a férgek bekerülnek az állat belébe, innen fúrják át magukat az állat kevert (mixocöl) testüregébe. Pár nap múlva a tor izmaiba fúrják át magukat, majd a bögöly szívókájában gyülekeznek, és vérszíváskor kerülnek be az ember véredényeibe. A vándorfilária által okozott betegség a kameruntályog vagy kalabárdaganat, amely erős viszketéssel, égéssel jár. Egyes afrikai területeken a lakosság 90%-a szenved ettől a betegségtől.
De sok más betegség terjesztői is a lépfene, a pasteurelózis, a tularémia, a tripanozómiázis, a filariázis stb. kórokozóit hordozzák és terjesztik, emellett a veszélyes Streptococcus baktériumokat is széthurcolják.
A tularémia nevű betegség a rágcsálók pestisszerű megbetegedése, amely azonban az emberre is átmehet. A tularémia kórokozó baktériumát a bögölyök Chrysops neme terjeszti, melyek gyakran szállnak frissen elhullott rágcsálókra szívják annak vérét vagy egyéb testfolyadékait. Ilyenkor a bögölyök testére tapadnak a baktériumok, és az állat mechanikusan továbbterjeszti őket, akár az emberre is.
Nem csak közvetve, a gazdasági állatok állományában, illetve a kórokozók terjesztésével okoznak kárt az emberben, hanem közvetlenül is, szúrásukkal és vérszívásukkal. A nagy bögölyfertőzöttségű területeken nagy lehet az állatok vérvesztesége, az állandóan csípésekkel zaklatott állatoknak leállhat a súly- és tejgyarapodása.
Védekezni ellenük igen nehéz, mivel jó repülők, és nagy távolságokat megtesznek. A leghatékonyabb és egyben leginkább környezetbarát módszer a bögölypeték élősködőinek terjesztése az érintett területeken.
