LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A csillagok a hideg és sűrű csillagközi felhők gravitációs összeomlása révén keletkeznek. Ezek a felhők főként molekuláris hidrogénből állnak. A nagyobb felhők összehúzódásuk közben feldarabolódnak (fragmentálódnak), így kezdetben egymás közelében tartózkodó, egymás testvéreinek tekinthető protocsillagok alakulnak ki. Némelyek olyan közel vannak egymáshoz, hogy a gravitáció egymáshoz köti őket. Az összehúzódás hatására az anyag felmelegszik, egyes felhőkben olyannyira, hogy végül a központjában elegendően magas lesz a hőmérséklet és a nyomás az atommagok egyesülésének beindulásához, vagyis megszületik egy új csillag.
Nem elég, hogy a csillagközi gázok és ködök a Világegyetem legszebb objektumai közé tartoznak, a csillagokat szülő ködök olyan nyersanyagok keverékéből állnak, amelyek lehetővé teszik a csillagok kialakulását. A hidrogénmolekulákból, héliumból és porból álló felhők között vannak hatalmas tömegűek éppúgy, mint kicsiny, magányos felhőcskék, az úgynevezett Bok-globulák. Esetleg évmilliókig háborítatlanul élnek, de egyszerre csak valamilyen külső zavar hatására elkezdenek összehúzódni, és kisebb felhőkre szakadnak, amelyekből azután megszületnek a csillagok. A csillagot szülő köd maradványa eleinte még beburkolja a csillagot, ám hamarosan a fiatal csillagból kiinduló csillagszél hatására ez a gázburok összeomlik. Ha a felhő valamilyen nagyobb rendszer része, akkor kiterjedt csillagbölcsőt figyelhetünk meg. A nagy tömegű csillagok viszonylag rövid életűek, elpusztulnak, mire kisebb tömegű testvéreik még éppen kifejlődnek. A szupernóva-robbanásból kiinduló lökéshullám azután belehasít a közeli interplanetáris anyagba, ahol újabb csillagok születését válthatja ki.
