Jelentése: a szerelem „hasmenése” félünk a szerelemtől, szerelmi téren nem állunk a helyzet magaslatán, képtelenek vagyunk a befogadásra (a sejtek nem nyitottak a glükóz felvételére) egyfelől kívánjuk az édeset (szerelmet) és szeretnénk élvezni az életet, ugyanakkor mégsem vagyunk hajlandóak elfogadni a határtalan szeretetet tejes mélységeiben, nem merjük átadni magunkat az érzésnek meggátoljuk, hogy az élet édes oldala megérintsen, illetve meghiúsítjuk azon törekvését, hogy sejtjeink mélyéig hatoljon azonban titkon, tudattalanul a szerelem általi beteljesülésre vágyakozunk a szeretni tudás képességének hiánya miatt
hajlamosak vagyunk elkeseredni; a szerelmi életformát még nem sajátítottuk el, és ezen a téren nem merünk aktívan kezdeményezni.
A szerelmi kérdések vonatkozásában ismerjük be félelmeinket és szorongásainkat ébredjünk rá, hogy hozzáállásunk miatt a szerelem érzése képtelen megragadni legbensőbb lényegünket (a sejtek nem jutnak cukorhoz) kerüljük a szerelem megváltatlan szintjeit, illetve zárjuk el ezeket a területeket előle éljük meg egyértelműen a közelség és távolság problematikáját; tartsuk távol magunkat a számunkra kellemetlen dolgoktól, és engedjük közel magunkhoz az élvezetet határolódjunk el lelki szinten, és tanuljunk meg „nemet” mondani az ellenpóluson: nyíljunk meg testi, lelki és szellemi vonatkozásban a szerelem számára.
Tanácsok: találjuk meg a befogadás és a lemondás közötti helyes középutat dialízisfüggőség helyett tűrjük meg inkább az érzelmi függőséget az elfogadásban és önátadásban ismerjük fel a szeretet és a valóság két oldalát, éljük meg lelkesedéssel élvezzük az élet „csemegéit” szellemi-lelki szinten!