LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Jegyei: kis növésű gyík, törzse nyújtott, végtagjai rövidek, vaskos farka viszonylag rövid, hirtelen hegyesedik. A két nem felülről hasonló színezetet mutat. A hát világos- vagy sötétbarna alapon apró, rendszertelen vagy éppen szabályosan elrendezett, világos és sötét foltokkal tarkított, közepén vékony sötét csík vonul végig. Az állat oldala rendszerint sötétebb a hátánál, szintén világos és sötét jegyek díszítik. A hímek torka és nyaka halványkékes, vörhenyes vagy fehéres. Hasuk, valamint lábuk és farkuk alsó oldala a sárgától a narancsvörösig változhat, finom fekete mintázattal. A nőstények hasoldala fehéres, sárgás, szürke vagy narancsos lehet; fekete foltokat alig vagy csak a test hátsó felén látni. A fiatalok hátoldala bronzfényű, sötét- vagy egészen feketésbarna, alsó oldaluk színe a sötétszürkétől a kékes- vagy zöldesszürkéig terjedhet. Kifejlett kori színezetüket 3. életévükben nyerik el. Elterjedése: az elevenszülő gyík nyugatkeleti irányban Észak-Spanyolországtól Mongóliáig, észak-déli irányban Svédországtól Bulgáriáig honos. Minden más hüllőnél északabbra is eljutott, helyenként még a Barents-tenger és a Jeges-tenger partjáig is elért. Magyarországon csak a Tiszahát, a Duna-Tisza köze és a Hanság hűvös, nedves pontjain fordul elő. Élőhelye: főként erdős területeken él; óriási elterjedési területén belül azonban egyéb élőhelyeket is meghódított, így fellápokat, homokdűnéket és bozótos gátoldalakat. Délen a közép- és magashegységek lakója. A Kárpátokban például 2400 m-ig is felhatol. Kerüli a nagyon száraz területeket. Hazánkban elsősorban a hűvös, jégkorszaki eredetünek tartott maradványlápok lakója.
