LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Nincs a világon tán olyan magyar, kit ne ütnének szíven azok a történések, melyek 1956-ban Magyarországon megkezdődtek, visszaemlékezve apáinkra és nagyapáinkra egyaránt. Hazánkban 1948-tól egészen 1953-ig a sztálinista terror volt a jellemző, ekkor váltak egyértelművé a koncepciós perek, az osztályidegen személyek gulagokba való deportálása is. Az országot átölelő rendőrállomány alakult, létszáma körülbelül olyan 28 ezer főre tehető, körülbelül 40 ezer besúgóval. Mindehhez hozzájárult az a személyi kultusz, amely Rákosi Mátyáshoz és Sztálint övezte. Mindeközben a szegénység egyre nagyobb lett az országban, hiszen nehezen és erőszakosan próbálták fejleszteni például a nehéz- és hadiipart. Az új miniszterelnök Nagy Imre lett, aki valójában agrárszakember volt, így tudása rendkívül jól jött az országnak a szövetkezetek létrehozása idején. Ő emberileg, így lelkében is magyar volt, magyarnak érezte magát, ezt intézkedései is híven tükrözték. Többek között amnesztiát hirdetett, felszámolta az internálótáborokat, valamint az országban demokratikus rendet igyekezett teremteni. Az Ő vezetése alatt hozták létre a Hazafias Népfrontot, mely a véleményalkotás szabad fóruma volt, a Petőfi Kör pedig a reformokat támogató baloldali értelmiségiekből állt össze. A reformok megvalósítására azonban sajnos már nem maradt idő, Rákosi és hívei ugrásra készen vártak. Nem kellett sokáig. Rákosi egy ügyes lépéssel 1955 januárjában elérte, hogy Nagy Imrét Moszkvába rendeljék, majd következő év márciusában minden tisztséget elvettek tőle, sőt még az MDP tagságát is megszüntették.
