LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A fejlődés a gyerekkorral nem ér véget, mivel ez egy, a születéstől a serdülőkoron és a felnőttkoron keresztül az időskorig tartó folyamat. A testi változások az egész élet során zajlanak, befolyásolják az ember attitűdjeit, kognitív folyamatait és viselkedését. És természetesen ezzel együtt változnak azok a problémák is, melyekkel az embernek az élete folyamán meg kell birkóznia.
Erik Erikson a fejlődés nyolc szakaszát különböztette meg, a bölcsőtől egészen a koporsóig.
Ezeket pszichoszociális stádiumoknak nevezte el, mert véleménye szerint az egyén pszichológiai fejlődése a különböző életszakaszokra jellemző szociális viszonyokon múlik. Így minden életszakasznak megvan a maga sajátos problémája, krízise, amellyel meg kell küzdeni.
Erikson meglátása szerint a személynek – legyen bár gyermek, vagy felnőtt – sikeresen meg kell oldania minden krízist, hogy felkészülhessen a következő feladatokra. Nyolc fő életszakaszt határozott meg a megoldandó pszichoszociális problémák, krízisek fogalmaiban.
Így a csecsemőknek meg kell tanulniuk életük első évében, hogy szüleik vagy gondozóik megbízhatóan adnak élelmet, kényelmet és feltétlen szeretetet. A második életévben, hogy nem fogják szeretetüket megvonni tőle, ha rosszalkodik. Óvodáskorban képes lesz cselekvések kezdeményezésére és végrehajtására. Az általános iskolás években olyan készségeket sajátítanak el a gyerekek, amelyeket a társadalom fontosnak tart. Serdülőkorban a fiatal személyiség szexuálisan éretté válik, és családjától független egyénként határozza meg magát. A felnőttkor kezdeti éveiben kötelezzük el magunkat valamilyen foglalkozás mellett, sokan meg is házasodnak, vagy intim kapcsolatok más formáit alakítják ki: Erikson az identitást az intimitás előfeltételének tekintette.
A legtöbb ember felnőttkora közepén a legproduktívabb. Ekkor kap szerepet a törődés a családdal, a társadalommal, és a jövő generációval. Az időskor pedig az elszámolás időszaka, visszatekintés az élet eseményeire. Mindenki attól függően éli át a teljesség, az integritás érzését, hogy mennyire sikeresen tudott megbirkózni az élete különböző szakaszaiban felmerült problémákkal. Ha az idős ember sajnálattal néz vissza életére, és azt az elszalasztott lehetőségek sorozatának látja, akkor könnyen válhatnak utolsó évei a kétségbeesés martalékává.
