Az embere többségének az evés jelenti az egyik legtöbb örömforrást. Vannak azonban, akik számára a természet terített asztala időnként jelentős kínokat tartogat.
Bizonyos táplálékok kellemetlen mellékhatásokat, sőt akár életveszélyes reakciókat is előidézhetnek.
A megoldás terméseztessen az, hogy az ilyen élelmiszereket kiiktatjuk az étrendből, és helyettük más, magas tápértékű, de biztosságos ennivalókat fogyasztunk. Először is tisztázzuk, milyen problémáról van szó.
Allergiát igen gyakran a diófélék vagy a tengeri eledelek váltanak ki, és a baj szinte rögtön jelentkezik, mihelyt befejeztük az evést (igaz, egyes tünetek csak 24-72 óra után lépnek fel)
A szájüreg és a nyelv viszketni kezd, az utóbbi a torokkal együtt meg is dagadhat, nehézzé válhat a légzés, és a legrosszabb esetben igen heves, akár végzetes kimenetelű allergiás reakció, ún. anafilaxiás sokk következhet be.
Mindennek a hátterében egy hibás immunválasz áll, amelyért az immunglobulin-E (IgE) nevű antitestek a felelősek. Ezek az idegen behatolóktól hivatottak védeni a szervezetet, s ebben az esetben azért mozgósítják erőiket, mert az élelmiszerek bizonyos anyagait is ilyennek vélik. Ha az immunrendszer nem játszik szerepet, ételérzékenységről (más néven ételintoleranciáról) beszélünk. Ezt többnyire valamilyen emésztési zavarral vagy a táplálék lebontásával összefüggő probléma okozza. Bár ez kellemetlen állapot az egészséget is befolyásolja, a beteg életét nem veszélyezteti. Néha az ételintoleranciát és az -allergiát nehéz megkülönböztetni, mert a tünetek egészen hasonlóak. Mindkettő okozhat gyomor-bél rendszeri panaszokat, így hasfájást, hasmenést, émelygést, hányingert. Ráadásul a kiváltó okok gyakran megegyeznek: a leggyakoribb kiváltó élelmi anyagok közt érzékenységnél és allergiánál egyaránt szerepelnek a tejtermékek, a búza, a glutén (sikér), a szója, a tojás, a földimogyoró, a diófélék, a halak és a kagylók.
Mind allergia, mind érzékenység esetén esetén az első lépés a kiváltó anyagok azonosítása jelenti, hiszen a kezelés lényege abban áll, hogy reakciót előidéző élelmiszereket elhagyjuk, de a bennük lévő tápanyagokat pótoljuk. Sajnos, az ételallergia nem gyógyítható, ám van, aki egyszerűen „kinövi” bizonyos típusait. A jó hír az, hogy nincs olyan ennivaló, amelynek ne lenne valamilyen ízletes helyettesítője, s ezekkel még változatosabbá tehetjük étrendünket.
Szükséges óvintézkedések
Az ételallergia legenyhébb formájában is kellemetlen, legrosszabb esetben pedig életveszélyessé válhat, ezért fontos, hogy tudjuk, miképp védekezhetünk ellene. A tüneteket kiváltó táplálék felderítése sokszor igazi nyomozó munkát, beteg és orvos közti szoros együttműködést igényel, amelynek kiindulópontja a gondosan, részletesen, legalább egy hónapig vezetett ételnapló. A diagnózis második lépcsője a bőrpróba, amely a lehetséges allergén kis mennyiségének bőrbe juttatását jelenti, vagy egy speciális vérvizsgálat (ún. R AST-teszt),amely kimutatja az allergiát jelző különböző antitestek mennyiségét a vérben.
Amikor megvan a tettes, forduljunk szakképzett diabetikushoz, aki segít étrendünket úgy összeállítani, hogy semmilyen tápanyagból ne szenvedjünk hiányt, felhívja a figyelmünket az esetleges veszélyekre (pl. a felvágottak egy része tejfehérjéket vagy szóját tartalmaznak), elmagyarázza, hogyan értelmezzük az élelmiszerek csomagolásán található információkat, és megtanítja, mit mivel helyettesíthetünk sütés-főzés során.
Gyógyszeres kezelésre tulajdonképpen csak olyan esetben van szükség, amikor a kiváltó ételalkotórész nem azonosítható, vagy valamilyen okból megoldhatatlan az elkerülő étrend.
Súlyos allergia esetén az orvos epinefrininjekciót tartalmazó elsősegélycsomagot ad a betegnek, amit roham alkalmával be tud adni magának. Ez a roham (közismertebb nevén adrenalin)
a heves allergiás reakció hatásait semlegesíti, megszünteti a légutak (pl. a torok) nyálkahártyáinak duzzadtságát, és helyreállítja a vérnyomást.