LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Jellegzetességei: igen nagy izmos sikló, feje középtájt hosszában lapított, felső állkapcsa előreálló, kerek pupillájú, feltűnően nagy
szeme pedig kiugró perem alatt ül. Teste egyszínű, vagy világos és sötét foltokkal és vonalakkal mintás. Háta többnyire egyöntetű sárgás, világosszürke, szürkésbarna vagy feketés, gyakran kis világos és sötét pöttyök borítják. Hasa krémsárga vagy sárgásszürke, sokszor sötéten foltozott. Hossza 170, ritkán 200 cm. Elterjedése: az Ibériai-félszigeten, Franciaország mediterrán részein, Észak-Olaszországban és Isztriától a Balkán déli részén át Délnyugat-Ázsiáig és Észak-Afrikáig honos.
Élőhelye: főként a nyílt, száraz sík- és dombvidékek. Sok helyütt azonban messze benyomult a hegyek közé, még 2000 m-en is megtalálták már. Kedveli a megművelt földekbe ékelődő, erős napsütésnek kitett, köves gazosokat és a sziklás-cserjés, kőhalmokkal tarkított hegy- és domboldalakat. Előfordul azonban – ha ritkábban is – nedvesebb élőhelyeken, pl. bozóttal és fákkal szegélyezett, búvóhelyekben gazdag vízpartokon. Életmódja: a gyíkászkígyó már kora tavasszal elhagyja téli szállását, és órákon át napfürdőzik. Figyelemre méltóan gyors és mozgékony sikló, egyben nagyon félénk is, ha megriasztják, sebesen elillan, aztán sokszor mégis megáll közben, és felemelt fejjel körbeles. Ha megfogják, hangosan sziszeg és dühösen harap. Áprilisban vagy májusban párzik. A nőstény 8-18 tojását júliusban valamely nyirkos helyen rejti el. Ezt követően jóval több táplálékot vesz magához.
