LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Legtöbbször éjjel rakják le a lárvákat, egy-egy erősebb nőstény akár hetvenet is. Azok röviddel ezelőtt, vagy a kloákán való áthaladáskor (ami igen gyors lehet) bújnak ki a peteburokból. A lárvák fejükkel vagy farkukkal előre, de nemritkán összetekeredve születnek. Mivel a nőstény a szülés pillanatában hátsó lábait általában kissé felemeli, ekkor csak a mellsőkkel tud kapaszkodni a parton. Ha az áramlat erős, fennáll a veszélye annak, hogy a víz elsodorja az állatot, és az megfullad (a kifejlett foltos szalamandrák rendszerint nagyon gyenge úszók). A lárvák eleinte 25-35 mm hosszúak, testük erőteljes, végtagjaik teljesen kifejlődtek, széles fejük és kétoldalt 3-3 kopoltyúbojtjuk van. Mind a négy lábukon felül egy-egy világos folt látható (ez ismertetőjegy). Vízben élő apró rákokra és férgekre vadásznak. Kb. 4-5 hónaposan alakulnak át (metamorfózis) szárazföldön élő szalamandrává. Ezután már hasonlóak a kifejlett állatokhoz, de még 4 év kell, míg ivarérettek lesznek.
A „rendes” szaporodási mód mellett, amelynél a lárvák a vízbe kerülnek, már régóta ismert az, hogy az Észak-Spanyolországban, a Pireneusokban és a Kantábriai-hegységben élő S. s. fastuosa alfajnál teljesen kifejlett szalamandrák jönnek a világra. „Teljesen elevenszülő” és ily módon a víztől független a szintén Észak-Spanyolországban honos S. s. benardezi alfaj is, amely szinte már kipusztultnak tekinthető. Nem eléggé is-mert még a Spanyolország középső részén, 2000 m magasságban előforduló S. s. almanzoris. Úgy tűnik, túlnyomórészt fekete és kis termetű, farka oldalról kissé lapított, és időlegesen mélyebb vízben is meg tud élni. Tápláléka: különféle rovarok, meztelen csigák, pókok, százlábúak, ászkák és férgek.
