LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az 1830-as forradalom vezetői, a munkások megcsalatva érezték magukat: Lajos Fülöp minden társadalmi réteg számára ígéretet tett, végül mégis a nagy polgárság kezére játszott, melynek képviselői a minisztériumokat uralták. A társadalom kevésbé kedvezményezett rétegeiben titkos szervezetek alakultak, melyeknek konspiratív tevékenysége Lajos Fülöp el¬leni merényletek és lázadások kísérletében merült ki. A király életére törő leghíresebb merényletet Giuseppe Fieschi, Napóleon régi katonája hajtotta végre, aki az anarchista irányzat felé hajlott. A feszültségek csökkentése érdekében a mérsékelten konzervatív Francois-Pierre Guizot kormánya javaslatot tett a választójog kiterjesztésére, de Lajos Fülöp ezt elutasította, fel¬elevenítve régi jelszavát: „Gazdagodjatok és választhattok.” Jóllehet az 1842-es és 1844-es választások azt mutatták, hogy Guizot-nak még volt bizonyos támogatottsága, az ellenzék tábora megnövekedett a radikális köztársaságpárti Alexandre Auguste Ledru-Rollin vezetésé¬vel, kinek hatásos előadásmód¬ja a Reforme folyóirat hasábjain egyre népszerűbb lett.
1848 februárjában a diákok és a munkások az utcára vonultak. A tiltakozás elfojtására Lajos Fülöp leváltotta Guizot-t, de már késő volt. A tüntetők egy csoportja behatolt a királyi palotába és lemondásra kényszerítette Lajos Fülöpöt.
A köztársaság kikiáltásával ideiglenes kormány alakult Al-phonse de Lamartine és Ledru-Rollin belügy- és külügyminiszterségével. Lamartin, a romantikus költő a köztársaság¬párt mérsékelt szárnyához tartozott.
A munkások követelésének megfelelően az ideiglenes kormány garantálta minden polgár számára a munkát azáltal, hogy állami felügyelet alatt álló Nemzeti Műhelyeket teremtett. Március 4-én a kormány új választási törvényt hirdetett, mely biztosította az általános és egyenlő választójogot. A nagy¬polgárság nyomban megtalálta helyét és minden támogatást megadott a köztársaságpárt¬nak, különösen a Lamartine vezetése alatt álló szárnynak. Az április.23-i választásokon ez a frakció győzött. A munkások becsapva érezték magukat . A szocialisták olyan kormányt követeltek, amelyben a munkások képviselik kérdések iránt legérzékenyebb minisztériumokat és belügyi minisztériumot. Az elutasítás, hogy a szocialistákkal osztozzanak a kormányzatban,és így júniusban kirobbant a munkásfelkelés.
Közben meghalt Reichsstadt hercege, a nagy polgárság pedig talált egy jelöltet, aki, hála napóleoni dicsfényének, még képes volt elámítani a társadalom egészét.
