LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Automatikus gondolatok
Lehetetlen, hogy ha lát vagy hall valamit, azt ne értékelje. Az agya automatikusan kiértékeli az érzékeléseket, anélkül, hogy ebben meg tudná akadályozni. Ezáltal néha olyan benyomása támadhat, mintha az érzései egyszerűen csak úgy jönnének. Nincs is tudatában annak, hogy valamit gondolt, csak az eredményt tapasztalja: az érzést.
Ennek az az oka, hogy ha valamit újra és újra megteszünk, megszokássá válik. Minden megszokásban az a közös, hogy anélkül, hogy tudatosan figyelnénk rá, automatikusan megtesszük. Ez a gondolatainkra és az érzelmeinkre ugyanúgy igaz, mint minden más hétköznapi tevékenységünkre.
Kicsi korunktól kezdve mindannyian megtanultuk, mi a jó és a rossz, a helyes és a helytelen, a szép és a csúnya. Mércéket állítottunk fel, amelyek mentén önmagunkat, valamint saját magunk és mások viselkedését értékeljük. Ennek következtében a legtöbb ember megtanulta hibásnak érezni magát, ha úgy véli, valami rosszat cselekedett. Megtanult bosszankodni, ha valami nem az elképzelései szerint történik. Megtanulta leértékelni magát és depresszívvé válni, ha kudarcot vall. Ha immáron felnőttként úgy dünt, hogy meg szeretne változni és más érzelmekkel válaszolni az eseményekre, akkor az értékelését és a mércéit kell megváltoztatnia. Képes rá, hiszen nem pesszimistának vagy optimistának születünk. Szüleinktől és nevelőinktöl tanuljuk meg, hogy a dolgokat inkább pesszimistán vagy inkább optimistán lássuk.
Van erre egy egyszerű gyakorlat: Amikor kimondja vagy gondolja például azt, hogy „borzasztó ronda vagyok”, azonnal mondja ki hangosan az ellenkezőjét: „borzasztó szép vagyok”. Vegye úgy, mint egy játék a szavakkal. Meg kell találni a negatív mondat ellentétét. Jegyezzük fel, hogy melyik naptól kezdtük és figyeljük napról-napra az érzéseinket. Nem kell magunkra erőltetni jókedvet, mert magától, automatikusan meg fog érkezni!
