A földgáz a világ energiaszükségletének több mint a 20 százalékát teszi ki. A kialakulásához messzire kell vissza menni az időben. Hosszú korszakokkal ezelőtt keletkezett rothadó növényi és állati maradványok, például a planktonok bomlási termékeként. Ezek a szerves anyagok hosszú időszakok alatt a föld felső rétegeiben lerakódott üledékek nyomásának és az itt található hőnek a hatására, mikrobák segítségével fosszilis tüzelőanyagokká alakultak. A földgáz porózus kőzetekbe szivárog és néha hatalmas földgázmezőket hoz létre. A lelőhely megtalálása a mai modern eszközökkel már nem olyan bonyolult. Szeizmikus mérések segítségével állapítják meg, hogy az adott helyen mekkora mennyiségű földgáz található. A kitermelés elég költséges ezért alapos kivizsgálásra van szükség. A földgázt kifejtés után csővezetékeken keresztül finomítókba szállítják. Itt tisztításokat végeznek, kiválasztják közülük a nemkívánatos kémiai elemeket, szén-dioxidot, kén-hidrogént, valamint a vízgőzt. Ezek után a földgázt alacsony hőmérsékleten desztillálják, hogy kinyerjék a héliumot, butánt és propánt. A végtermék tiszta metán, ami színtelen, szagtalan, jó éghető gáz. Ahhoz, hogy mi a háztartásban tudjuk használni kis mennyiségű szúrós szagú kéntartalmú vegyületet adnak hozzá. Így már könnyebben észre lehet venni a gázszivárgást. A földgáz könnyebb szállítása érdekében esetenként cseppfolyósítják. Propán-bután gázt állítanak elő, jól ismerhetik azok akik gázpalackot használnak a főzéshez, ilyen palackkal működnek a buszok, traktorok, teherautók. A becslések szerint a kitermelhető földgázkészleteinknek körülbelül a 45 százaléka vár még felfedezésre. A számítások szerint ez a mennyiség 60 évig lesz elegendő, bár ez attól is függ, hogy a fejlődő országok mennyire növelik a fogyasztást.