LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az édesanyák és az édesapák valójában nem könyvekből vagy előadásokból tanulják meg, hogyan kell a gyerekekkel bánni; bár ezek sok segítséget nyújthatnak bizonyos kérdések megválaszolásában és a kételyek eloszlatásában.
Valójában az ő szüleik gyermeknevelési gyakorlatára alapozzák saját gyermeknevelési tudományukat. Azt utánozták és gyakorolták, valahányszor babáztak vagy éppen papás-mamást játszottak. Ha gyermeküket oldott légkörben nevelik fel, valószínű, hogy ő is hasonló szellemben bánik majd a saját gyermekével. Ha rideg légkörben nő fel, várható, hogy ő maga is szigorú szülővé válik. Többé-kevésbé mindannyian „a szüléinkre ütünk”, különösen abban, ahogyan gyermekeinkkel bánunk, bár a legtöbben némiképpen változtatni akarunk azon a módszeren, amellyel minket neveltek. Van, akinek ez a hasonlóság jó kilátásokat ígér; míg mások riasztónak tartják a gondolatot. Bárhogy is van, előbb-utóbb minden szülő megtapasztalja, hogy amikor a gyerekéhez beszél, olykor a saját édesapja vagy édesanyja beszél belőle: ugyanaz a hangsúly, ugyanazok a szavak!
Amikor végül mi magunk is belekóstolunk a „szülőségbe”, immár felnőtt szemmel tekintünk arra, hogy saját szüleink hogyan neveltek minket, és immár hasznosnak, építőnek látjuk az ő módszereiket. Valószínűleg azt is mérlegeljük, hogy a saját neveltetésünk során tapasztaltakból szülőként mit nem akarunk semmiképpen sem megismétel ni. Egy kis jövevény érkezése csodálatos alkalmat kínál arra, hogy elgondolkozzunk: hogyan váltunk azzá, akik ma vagyunk, és milyen szülök szeretnénk lenni. Éppen ez a fajta belátás segít majd minket abban, hogy megértve saját ösztöneinket rájuk hagyatkozzunk, s így, szülőként jobban bízzunk önmagunkban is!
Saját gyermekünk gondozása, nevelése közben apránként teszünk majd szert a szülői szerepkör betöltéséhez szükséges tudnivalókra. Egy szülő attól válik bizakodóvá, attól támad fel benne a meghittség és a szeretet érzése, ha gondoskodik a gyermekéről; ha rádöbben, hogy képes megetetni, tisztába rakni, felöltöztetni, megfürdetni és megbüfiztetni; no meg ha a baba az „erőfeszítéseit” elégedettségével hálálja meg. Ez az, amin a kölcsönös bizalom, a szoros szülő-gyermek kapcsolat alapszik. Ne várjuk azonban, hogy ezt az érzést már a kezdet kezdetén megtapasztaljuk!
Minden szülő azt gondolja, hogy ő befolyásolja a gyermekét, aztán a legtöbben meglepetten veszik észre, hogy a dolog ennél összetettebb: a szülő feladatai teljesítése során gyermekétől is meglehetősen sokat tanul mind magáról, mind a világról. Esetleg az olvasó is rádöbben – mint ahogyan sokan mások -, hogy saját személyiségének fejlődésében és érésében a szülővé válás jelentette a legfontosabb lépést.
