LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Amikor a kisgyerek kezdi felfogni a nyelvtan bonyolultabb formáit is, ismételjük el azt, amit mondott, de mindig a helyes formában. Tanítsuk meg, hogy hogyan tegye fel kérdéseit helyesen, milyen szavakkal vezetheti be kérdéseit. A gyerek azt kérdezi: „Megyünk el?” Mondjuk azt: „Hová megyünk?” A gyerek így teszi fel a kérdést: „Még?” Javítsuk ki így: „Kérsz még egy kis fagylaltot?” A gyerek így kérdezi meg: „Kabátot?” Mondjuk neki: „Felveszed a kabátodat?” A mellékneveket és egyik tárgynak a másikhoz való viszonyítását az ellentétek megismertetésével taníthatjuk meg neki. Ha a kisgyerek ezt mondja: nagy labda, keressünk egy kisebb labdát, mutassuk meg neki mind a kettőt, hogy megértse az ellentétes fogalmat, a nagyot és a kicsit. Magyarázzuk el neki, hogy ha összehasonlítjuk a két labdát, az egyik nagyobb, mint a másik, a másik pedig kisebb az egyiknél. Hasonlóképpen ismertessük meg vele a széles és a keskeny, a vastag és a vékony, a magas és az alacsony, a nehéz és a könnyű, a kemény és a puha ellentétét is. Magyarázatunkat mindig a megfelelő tárgy – lehetőleg játékos- bemutatásával kísérjük. A kisgyerek mondatának ismétlésekor csempésszük bele a mondatba a birtokos névmást és a birtokragot. A gyerek azt mondja: „Hozom könyvet ide”, mi így ismételjük el: „Értem, odamentél, és idehoztad nekem a könyvedet.” A kisgyerek így mondja: „Nem szeretem ezt a kekszet.” Mondjuk neki ezt: „Jó, akkor én megeszem a te kekszedet, és neked odaadom az én kekszemet.” A kisgyerek azt mondja: „Zsuzsié kabát, anyué kabát.” Mi így javíthatjuk ki: „Igen, ez a te kabátod, ez az én kabátom.” Mindezek mellett szőjük be beszélgetéseinkbe a színek, formák, anyagok milyenségének fogalmát is.
