Jegyei: kis növésű, karcsú gyík, lapos feje tompa orrban végződik, farka hosszú, erős, elvékonyodó. Hátoldalán a tarkótól induló és gyakran még a farokra is kiterjedő, széles, olajszínű vagy világosszürke sáv fut végig. Oldalán széles, sötét vagy világos rőtbarna, fogazott szegélyű csík látható, amely a farkon sötét foltsorba megy át. A hát közepén rendszerint gyér sötétbarna foltozás látható, amely finom középvonallá állhat össze. Lábain a sötét pettyezés kevésbé feltűnő. Torka piszkosfehér, hasa, végtagjainak belső oldala és részben a farok alsó oldala sárga vagy zöldessárga. A hímek feje masszívabb, faroktöve vastagabb, és farka hosszabb, mint a nőstényeké. A fiatalok farka kissé zöldes. A teljes hossz 185 mm.
Elterjedése: néhány kicsiny, elszigetelt populációból áll, amelyek Ausztria, Olaszország és Szlovénia határán, az Isztriai-félsziget némely pontján és a dalmát tengerparton (Sibenikig) találhatók. Bár a jelenlegi Magyarországon nem él, tudományos neve Horváth Gézát, a Magyar Természettudományi Múzeum egykori főigazgatóját örökíti meg. Élőhelye: 500-2000 m tengerszint feletti magasságban él, meredek, repedezett, karsztos sziklafalakon. Helyenként kevésbé „klasszikus” biotópokban is előfordul, pl. a Plitvicai-tavakból kiemelkedő kopár sziklákon. Hűvösebb időben (napon 15 °C-nál, árnyékban 12 °C-nál) is megfigyelhető rejtekétől távolabb. Alacsonyabban fekvő területeken a fali- és az elevenszülő gyíkkal együtt is előfordulhat. Tápláléka: bogarak, pókok, százlábúak és repülő rovarok, amelyeket ugorva kap el.
Címkékéletmód fali gyík horvát Hüllők táplálék
Ezt mindenképpen olvasd el!
Harapós teknős, az aligátor teknős
Az aligátor teknős az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részén és Közép-Amerikában honos. Szereti a lassúbb …