LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A kecskebékáknál felfedeztek fejlődési rendellenességeket, amelyek miatt már környezeti mérgezés hatására is gyanakodtak, onnan adódnak, hogy a növekvő embrió sejtosztódása során a kromoszómák egyenlőtlenül oszlanak meg. Így a test felépítéséhez szükséges bizonyos információk hiányozhatnak, mondjuk a bal hátsó lábé, és az ebihalnak csak három lába nő. Efféle hiányosságok bármely testrészen előfordulhatnak: és előbb-utóbb az ebihal pusztulásához vezetnek. Olyan súlyosak is lehetnek, hogy már a peteosztódásnál megakad a fejlődés. Végül is az utódok több mint 40%-a (vagy akár 70%-a is) elpusztulhat. Mégis, a kecskebékák olyan sok petét raknak, hogy azokból így is elegendő lárva fejlődik ki az állomány fenntartásához. Elterjedése: a kecskebéka hibrid mivoltából következik, hogy elterjedését aligha lehet helyesen megadni. A kis tavibékával (vagy éppen a tavi békával) legalábbis hosszú távon szükséges visszakeresztezés miatt areáljának zömmel át kell fednie a szülőfajokét. Persze vannak olyan területek is, ahol sem hibridek, sem kis tavibékák nem fordulnak elő. Így például a Balkánra kizárólag a tavi béka jutott el. Még a kis tavibéka areálján belül sincsenek mindenütt kecskebékák. Így van ez például Korzikán. Hogy a hibridizáció központjai és határzónái hol vannak, azt ma még csak találgatjuk. Lehetséges, hogy a jégkorszak idején az akkori zöld béka állomány két részre szakadt. A nyugati menedékterületen, a Pireneusi-félszigeten csak a tavi béka maradt fenn, a mai Olaszország területén talán a kis tavibéka őse, míg a délkelet-európai nyugat-ázsiai térségben ismét a tavi béka vagy mind a kettő. A jégkorszak elmúltával a zöld béka állományok újra terjeszkedni kezdtek, és ismét érintkezésbe léptek. Megkezdődött az a hibridizáció, ami még ma is tart. A magas szaporulat (nőstényenként több ezer pete) megakadályozza, hogy
a természetes szelekció révén a két faj elég gyorsan elhatárolódjon egymástól, vagy hogy a kecskebéka mint önálló faj elkülönüljön.
