Hagyományos a keleti népeknél, hogy egyszerre sokfélét főznek, és sokféle fűszerrel ízesítenek. Mint általában, ebben is nagyon ügyelnek a pozitivitásra: az étel, mondják, akkor sikerül igazán jól, ha a főzés pozitív hangulatban történik. Ugyan csak nagyon ügyelnek a tiszteságra, higiéniára. Már főzésközben fenséges illat terjeng. Egy-egy tálaláskor 6-8 ételféleség kerül az asztalon vagy csak a földön elhelyezett terítékre: mindenféle előételek, egytálételek, gyümölcs készítmények, desszertek, gyümölcsitalok sorjáznak a magukat „elvezőknek” is nevező étkezők elé. Ez a kifejezés azért találó, mert nyugodtan, lassan, teljes odaadással, szinte szertartásosan étkeznek. Még akkor is, ha csak ehető nagy zöld leveleken vagy egyszerű edényekben kerül terítékre az étel, nagy találékonysággal adják meg a módját a tálalásoknak, terítésnek. Tanulhatunk a Kelettől, de vigyázzunk, csak a jót vegyük át tőlük. Erős fűszereikre, a curryra, az erős paprikára stb. nincs szükségünk. Az indiai konyha egyik hibája, hogy az indi szerte jobban használják a fűszereket, mint bárhol másutt a világon. A bors és más fűszerek mesterségesen elő segítik az emésztést és mesterséges éhségérzetet keltenek. De helytelen lenne azt a következtetést levonnunk ilyenkor, hogy az ételeket teljesen meg is emészti és felhasználja szervezetünk. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy kerüljük a túlzott fűszer fogyasztást. a keleti kultúra nagy hangsúlyt fektet a rizsre. a rizs, ez a jellegzetes, fontos keleti élelmi anyag értékes élelmiszer, de csak barna rizs formájában.