LifePress Életmód magazin
Előre bocsátom, a gyengébb szövegértési képességgel rendelkező olvasók számára ( a kisebb, de annál szorgalmasabban kommentelő „többség”), hogy nem a afölött a hölgyek és urak fölött kívánok pálcát törni, akinek a plasztikai beavatkozásra egészségügyi okok miatt kerül sor.
Egészségügyi okként a lélek egészségét is ideértem, hiszen mely hölgy kíván úgy élni, hogy keblei akár cseresznye méretűen aprók, vagy kellemetlenül hatalmasak?
Ez utóbbi esetben nem csak a lélek, de a derék, a gerinc is komolyan terhelt és sérülékeny. Nem róluk lesz most szó.
Mondandóm elején szeretném a történeti előzményeket is tisztázni amolyan saját stílusban.
A plasztikai sebészettel kapcsolatos ismereteim az átlagember szintjén pár évvel ez előtt a következő dolgokat juttatták eszembe:
1./ Dolly Buster
2./ Rutger Hauer a Fantom az éjszakában c. film terroristája, aki az arcát plasztikáztatta át.
3./ Ronald Reagan arcfelvarrásai
Nos, korunk új trendije a plasztikai műtét koránt sem újdonság. Már az 1930-as években is foglalkoztak a gondolattal, sőt hajtottak végre sikeres műtéteket, melyek a kor nagy íróját Rejtő Jenőt is megihlették a Néma revolverek városa c. könyvének megírásakor. Ő a „személycsere” adaptációt egy arc-plasztikai műtéttel fejelte meg.
A „plasztikázás” divattá viszont úgy a 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején vált, fizetőképes kereslet viszont kb. a 2000 évek elején lett rá hazánkban. Mára ez a sebészeti eljárás komoly kozmetikai iparággá nőtte ki magát. Tudom ez így erős, de fogadjuk el, hogy ez a komoly sebészeti szaktudást igénylő beavatkozás mára lesüllyedt a kozmetikai ipar szintjére.
És itt jönnek képbe hőseink, Ken és Barbi. Nos, kezdjük Barbival, aki egy átlagos csinos fiatal nő, és aki Ken kedvéért kicsit alakít magán.
Először fitneszre jár, keményíteni a popsit, egyenesíteni a tartást.
Később Ken nagyobb cickót szeretne. Na, nem magának, hanem Barbinak. Lóvé van, anyu feküdj a kés alá. Babri fekszik ( a kés alá), és lőn a kebel nagyobb. Ken elégedett.
Ezután Barbi küldi Kent fitneszre, ledolgozandó a sörhasat és a tokát, de Ken úgy határoz, hogy a zsírleszívás gyorsabb és megteszi Barbi kedvéért, hogy leadja a sörhasat… „okosba”…
Közben Barbi rákap a szilikonra és dúsabb ajkat szeretne, mert VVVVVVVV ( mert VV4) Szandinak jól áll (Alkeszosz is, de ez más téma).
Maradjunk abban, hogy kap dúsabb ajkat, na nem egy jól irányzott jobb csapottból kifolyóan, hanem a klinikán.
Barbi dús ajakkal, és méretes keblekkel úgy gondolkodik, hogy Ken ugyan „okosba” letudta a sörhasat, de mégiscsak olyan satnya egy jószág jogging… khm… szmoking nélkül, tehát igazán növeszthetne izmokat.
Irány a fitnesz! Tessék gyúrni!
Ken ezzel ellentétben nem szeret fitneszbe járni, mert ott büdös van, meg izzadság, úgyhogy vesz magának izmokat „okosba”.
Műizom igaz, de világlátott testépítő világbajnokok zokogva rágják le tőből éveken át edzett izmaikat Ken láttán az irigységtől.
Főleg amikor együtt látják Barbival, bár mint az egyik világbajnok erőemelő megjegyzi:”Jó nő, de kissé lapos a feneke.”.
Fél kiló műanyag és már az sem lapos… s a végeredményhez, már csak egy teljes körű agyplasztika szükséges…”okosba”…
Szépek így együtt.
Ken és Barbi.
A globalizáció uniformizált műanyagkatonái, akik boldogan, közösen énekelik régi/új himnuszukat: „I’m a barbie girl, in the barbie world
Life in plastic, it’s fantastic!” (Aqua)
Tucsko