LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Hogy ki az, aki elsőként nyújtja a kezét, azt régebben szigorú szabályok írták elő. A jóval fiatalabbak ma már megvárják, hogy az idősebb fél kezet nyújt-e nekik, vagy sem.
Ha többen kézfogással óhajtják egymást köszönteni, célszerű gyakorlatias szempontok szerint eljárni. Ezzel elkerülhető a kezek gyakori kereszteződése, illetve elkerülhetők a „melléfogások”. Ezek ugyanis nevetségessé tehetik az üdvözlésnek ezt a formáját. Ha két házaspár óhajtja üdvözölni egymást, a hagyományos sorrend megtartásával elkerülhető a zűrzavar. Ebben az esetben először a két hölgy fog kezet, majd a hölgyek az urakkal, végül pedig a férfiak fognak egymással kezet.
Ma már nem mindenki tudja, hogy a kézfogásos üdvözlés szokása onnan ered, hogy ezzel a felek békés szándékukat akarták jelezni, hiszen látni lehetett, hogy az illetők keze üres, nem tartanak fegyvert a kezükben. Valószínűleg ugyanerre az okra vezethető vissza az évtizedes vita a „kesztyű lehúzásáról, vagy le nem húzásáról”. Ma már télen nyugodtan elhagyhatjuk kezünk kihámozását a kesztyűből, nem kell félnünk, hogy emiatt beáll a hadiállapot. De ha látjuk, hogy partnerünk kezdi lehúzni a kesztyűjét, akkor ezt mi is tegyük meg, hiszen van erre időnk.
A kalap leemelésével való üdvözlés szokása szintén nagyon régi. A födetlen és védtelen fej még erősebben jelzi a békés szándékot, mint az „üres”, vagyis fegyvertelen kéz. Noha a fiatalabbak már régen felhagytak ezzel a szokással, a fejfedő leemelését mindig hasonlóképpen kell viszonozni. A sisak leemelésének az eredeti jelentése napjainkban ismét mélyebb értelmet kezd nyerni. Ugyanis a motorkerékpárokon viselt sisak alatt senki sem tudja megállapítani, hogy „barát”, vagy „ellenség” rejtőzködik-e alatta. Ha tehát valaki leveszi a védősisakot, az annyit jelent, mintha ezt mondaná: „Nem akarok előled elrejtőzni”. Aki megmutatja arcát, barátságosabb hatást tesz, mint az, aki elrejti.
