LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Jellegzetességei: igen karcsú, apró fejű gyík, hát- és oldalpikkelyei erősen ormósak, farka nagyon hosszú. Háta világos- vagy sötétbarna, de lehet olajzöld, a sötét testoldaltól egy markáns, fehéres vagy sárgás csík választja el, vállfoltja kék. A hát közepén olykor elmosódott, sötét mintázat látható. A hátsó lábak és a farok alsó oldala esetenként vörhenyes, a has fehéres vagy zöldes. A hímek fejoldala a nászidőszakban narancsszínű, torkuk vöröses. A teljes hossz 310 mm. Elterjedése: az Ibériai-félsziget, Franciaország legdélebbi szegélye és Isola di Conigli, továbbá Észak-Afrika. Élőhelye: napsütötte, sok búvóhelyet kínáló tájak, dús lágyszárú és talaj menti növényzettel.
Életmódja: főként délelőtt és délután élénk, és bár szereti a rejtekhelyekben gazdag terepet, szívesen sütkérezik is nyílt síkokon. Nagyon jól mászik, a veszély elől nemritkán fatörzsekre menekül. Napozni sokszor sziklákra vagy bokrokra kúszik fel. A hosszabb téli pihenő után következik a párzás, amelynek során a hím a nőstény tarkójára harap rá. 8-10 tojását a nőstény földdel temeti be. E faj jól hallható hangot is ad. Tápláléka: szöcskék, kisebb tücskök, bogarak, százlábúak, pókok, hangyák és sokféle röpülő rovar, valamint kisebb gyíkok. Egyéb: ragadozóként a patkós sikló, az európai gyíkászkígyó, de a vörös vércse, a kuvik és a gébicsek is pusztítják. Érdekes módon még a búbos banka is megfogja a bordásgyíkokat. Tunézia partjainál, a kicsiny Galitona szigeten egy erősen sötét színezetű állomány él.
