LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Jegyei: testhossza 4-5 cm; pupillája függőleges résű. Hátoldalának színezete a sötétszürkéstől a kékesszürkén át a barnásig változhat. Hátán és lábának felső oldalán sok kis szemölcs van, amelyek oldalt szemölcssort alkotnak. Tenyerén három, kb. azonos nagyságú dudor látható. A nemek elkülönítése külsőre nagyon nehéz. A hímek nyáron gyakran petezsinórt cipelnek. Hanghólyagjuk nincs, hangjuk az üvegharangéhoz hasonló (,,harangozó béka”). Elterjedése: Délnyugat-Európa, Közép-Európa egyes részei és Marokkó. Élőhelye: ritkás erdők, omladozó kőfalakkal szabdalt. elgazosodott földek, felhagyott kőfejtők és hasonló biotópok, a víztől tehát eléggé függetlenítette magát. A síkságokat kedveli, de délen 2000-m magas hegyekben is él. Életmódja: a hím szárazon lévő rejtekén hallatja hangját. A párzás is itt zajlik, amelynek során a hím először a nőstény lágyéktájékát öleli át. Amikorra petezsinór előbújik, a hím előrecsúszik, átkarolja a nyakát, és megtermékenyíti a petéket. A hím a petezsinórt hátsó lábszára köré tekeri, majd rendszeresen benedvesíti pocsolyákban és kisebb állóvizekben, míg végül a fiatalok kikelnek és a vízbe távoznak. Petecsomagot cipelő hímekkel márciustól szeptemberig találkozhatunk: „béklyót kötő békának” is hívják őket.
Ibériai dajkabéka
Jegyei: az előző fajtól a következő bélyegek alapján különböztethető meg: 4. ujja a 2.-nál sokkal rövidebb, tenyerén pedig csupán két, eltérő nagyságú dudor van. Szürkésbarna hátán nagyszámú feketés pont látható. Felső szemhéján sokszor egy sor világos szemölcs van.
Elterjedése: Portugália, valamint Spanyolország szomszédos, középső és nyugati tájai.
Élőhelye: a homokos talajokat kedveli, az ugyanott előforduló közönséges dajkabékától tehát többé-kevésbé eltérő élőhelyeken található.
Életmódja: hasonló az előző fajéhoz. Az ibériai dajkabéka szívesen ássa be magát
a homokos talaj kisebb üregeibe, hogy ott rejtőzzön el. A hím hangja a közönséges dajkabékáéhoz nagyon hasonló, de a peterakás és a petecsomag „gondozása” is ugyanúgy történik. Ha a petéket nem szállítja a hím, azok gyorsan megpenészednek és tönkremennek. Mire az ebihalak kikelnek, a hím a vízhez vonul. Már a 3-4 °C-os hőmérsékletet is jól bírják. Az ebihalak állati tetemeket is fogyasztanak. Ha megijesztik őket, nyílsebesen menekülnek, közben rövid távra a vízből is kiszökkennek.
