A máltai selyemkutya eredete:
A neve a szemita „malat” szóból ered, melynek jelentése: kikötő, menedék. Ősei ugyanis a Földközi-tenger kikötőiben és partjain éltek, ahol feladatuk az egerek írtása volt.
„Canes melitenses” néven Kr. e. 384-322 körül már Arisztotelész feljegyzéseiben is szerepel. Az ókori Rómában is feltűnt, ahol Kr. u. előkelő hölgyek kísérőjeként volt látható. Ezek mellett számtalan római és görög edény- és cseréptöredék maradt ránk.
Jellemzése:
A máltai selyemkutya elegáns megjelenésű kis eb, testének hossza nagyobb, mint a magassága. Fara széles, combjai izmosak. Farka a háttal egy vonalban ered, a tövénél igen vastag, majd kihegyesedik, az állat felgörbítve tartja. Mellkasa tágas, valamivel a könyökök alá nyúlik. Lábai feszesek és izmosak.
A fülek háromszögletűek és laposak, hosszuk valamivel nagyobb mint a marmagasság egyharmada, magasan tűzöttek és a fej mellett lógnak. Szemei viszonylag nagyok. A máltai selyemkutya harapása ollószerű.
Marmagassága: a kanok marmagassága 21-26 cm, a szukáké 20-24 cm.
Testtömege: 3-4 kg.
Szőrzete: a máltai selyemkutyának sűrű, fényes, súlyos és igen hosszú szőrzete van, amely tapintásra selymesnek tűnik. A felnőtt kutya szőre a földig ér. A szőrzet a háton választékot alkot.
Színe: a kutyának tiszta fehérnek kell lennie, bár egy kis halvány elefántcsont jellegű árnyalat még elfogadható.
Természete: vidám, szelíd, készséges és barátságos kis kutya. Szeretni való, játékos és érzékeny természete van. Értelmes és szívesen tanul. Kiegyensúlyozott, csak ritkán ideges, és az agresszivitásnál semmi sem áll távolabb tőle. Nagyon ragaszkodik a gazdájához és a családjához
Mozgásigénye: a máltai selyemkutyát nem kell hosszú sétákra vinni. A lakásban igen nyugodtan viselkedik.