LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az ember számára mindig szükség van egy kitűzött célra; tervek, elvárások (másokkal, de legfőképpen magunkkal szemben) és célkitűzések nélkül nem fogjuk megtalálni helyünket e világban. Amikor reggel felkelünk, és már a reggeli kávéivás közben az aznapi menetrend kattog a fejünkben, akkor nem vagyunk olyan rossz úton. Hogyan kapcsolódik mindez a futáshoz? A futás az elszántak sportja, az akaraterő próbája. Futni azok szoktak, akik tudják az útvonalat életük folyamán, ahogy azt a kocogáskor tesszük. Elindulunk valahonnan, és eljutunk valahova.
A futó ember edzés közben számtalan holtponthoz ér, melyeken muszáj túllépni, ahogy az életünk is számtalan nehéz pillanatot tartogathat. Mindez, a futás és az élet közötti kapcsolat kijelentése látható, hogy nem is olyan öncélú. Ha megkérdeznénk 100 futót, 90 százalékuk biztos, hogy életük menedzselése, taposása közben is legalább olyan kitartó, mint edzésük során, azaz a futó ember elégedett életével.
Futni nem csak ezért jó, persze a fentiekből az is leszűrhető, hogy a sport remek önfejlesztő, növeli akaratunkat, kitartásunkat – nem beszélve a fittségünkről. Mindezeken túl a futás közben az embernek alkalma van végiggondolni napjait, vajon jó úton tart-e. Sokszor a napi robot után eszünkbe sem jut véggiggondolni az aznapi problémákat, és velük együtt bújunk ágyba, és csodálkozunk, hogy rémálmaink vannak. Futás közben agyunkat kikapcsolva csak úgy jönnek a jobbnál jobb gondolatok, a problémák szinte elszállnak és helyét valami egyszerű, mégis kellemesen borzongató öröm foglalja el.
A futó ember tehát nem csak kitartó és elszánt, hanem boldog is. Ezek után nem volna egszerű, ha mindenki futna? Valószinűleg mindez nem ilyen egyszerű, mégsem vitatkozhatunk komolyabban az előbbi állítással. A futás közben a felszabaduló endorfinnek köszönhetően az esetleges izom- és izületi fájdalmak ellenére is hihetetlen boldogságot érezhetünk. Futni pedig bárhol lehet és bárki tud – az orvosi tiltások kivételével.
Így hát ne aggódjunk, húzzuk fel a futócipőnket, és induljunk neki. A városlakók is fussanak nyugodtan az utcákon, a járókelők között, gondoljunk arra, amikor furcsán néznek ránk, hogy tulajdonképpen magukra kéne rácsodálkozniuk, hogy ők nem törődnek saját egészségükkel. Fussunk hát, a problémáinkat is egyre messzebb hagyjuk magunk mögött, az élet pedig megy tovább, megállás nélkül.