LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Megváltozott helyzet
A Monarchiában, a hatalom csúcsain jelentős politikai erők határozottan ellenezték a különbékét és a német szövetségből való kiválást. IV. Károly engedett befolyásuknak és 1918 májusában olyan megállapodást kötött II. Vilmos német császárral, amely hosszú távú politikai szövetséget írt elő, vámuniót és katonai téren minden addiginál szorosabb együttműködést helyezett kilátásba. Ez, tekintettel a német fölényre, az osztrák-magyar hadsereget alárendelte a német hadvezetésnek.
1918 tavaszától az antant köreiben általánosan elfogadottá vált az a nézet, hogy Ausztria-Magyarország nem képes különbékét kötni, és a német császárságot ellensúlyozó tényezőként sem lehet rá számítani. A cári birodalom már 1917-ben megszűnt létezni, tehát az Osztrák-Magyar Monarchiára a nyugati hatalmaknak Oroszország ellenében sem volt többé szüksége. Az antant politikusai 1918 második felében már mind határozottabban támogatták a Monarchia szétbontására törekvő nemzeti erőket.
Részlet Andrássy Gyula: Diplomácia és világháború című könyvéből:
„A hosszú háború minden szövetségi hűséget nehéz megpróbáltatásnak tesz ki; csodaszámba ment volna, ha a Monarchia érzékeny gépezete nem szenvedett volna a teherpróba alatt. Minket Ausztria széles néprétegeinél az élelmezési kérdés tett gyűlöltté. A határ el volt zárva, a külön vámterület sok tekintetben gyakorlatilag életbe lépett; Ausztria ellátása a magyar kormány intézkedéseitől függött. Mindez haragította az osztrákokat. Mivel az élelmezési átlagos helyzet jobb is volt, mint Ausztriában…”
