LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az elmezavarok leírásában veszé1yes minden általánosítás, ugyanis minden eset egyedi. Ugyanakkor az általánosan használt kifejezések (pl. neurotikus, pszichotikus) értelme koronként, országonként változhat.
Nagy általánosságban a pszichózis súlyosabb betegség, mint a neurózis. A pszichoterápia – a „beszélgetéses terápiák” valamelyike – gyakran hatásos a neurózisok kezelésében, a pszichózisok azonban elsősorban gyógyszerekkel befolyásolhatók, jóllehet az érzelmi támogatás ilyenkor is fontos.
A neurózisok tárgyalásának egyik kulcskifejezése az alkalmazkodási vagy beilleszkedési zavar. Így jelölik az olyan, értelmetlennek látszó viselkedésmódot, amelyet a beteg azért alakított ki magának, hogy könnyebben megküzdjön bizonyos gondolatokkal vagy eseményekkel. Ez nem jelent igazi megoldást, csak átmeneti megkönnyebbülést hozhat: az alkalmazkodási zavar többnyire nagyobb gondot okoz, mint a szembenézés a nehézségekkel. Jó példa erre a kényszerneurózis. A pszichoterapeuta úgy jellemezné az olyan személyt, aki ismételten végrehajt bizonyos cselekedetet, például kezet mos, hogy az illető igyekszik megszabadulni attól a bűntudattól, amelyet vétkességének irracionális érzése diktál.
A pszichózis is együtt járhat olyan viselkedéssel, amely látszólag alig különbözik a neurotikus viselkedéstől. A pszichotikus személy elméjében azonban nagyobb a rendezetlenség. Pszichotikus állapot a szkizofrénia és a mániás-depressziós (vagy affektív) pszichózis.
Próbáljon-e az ember megszabadulni bűntudatától?
Az eltúlzott bűntudat neurózishoz vezethet: a pszichológusok szerint ez akkor következik be, amikor természetes agressziónk önmagunk ellen fordul. A bűnösség érzése azonban haszonnal is járhat. A közösségek általában a közös jót igyekeznek előmozdítani, és korlátozzák azt, hogy tagjaik ártsanak egymásnak. Ez a cselekvésük akkor a legeredményesebb, ha az egyének magukévá teszik a csoport értékeit, és kerülnek minden olyan cselekedetet, amelyet szégyellnének, még akkor is, ha az észrevétlen marad.
