Az elégedetlen kisbaba izgatott, ingerült, amikor éhes, mégsem élvezi az evést. Lassan és nehezen szopik Utána sem barátságos, nem szeret karban lenni. Nem nagyon figyeli, ha beszélünk hozzá, fáradt, nyugtalan, nem tudja elengedni magát. Ha ágyba tesszük, sírni kezd. Mi a teendő? Ne gondoljuk, hogy sosem sikerül elégedetté, boldoggá tenni a kisbabát, mert akkor alkalmatlanságunkban keressük az okot, és a végén már neheztelni is fogunk rá. A kisbaba viselkedése nem nekünk szól, hanem a külső világnak, amelyhez még nem szokott hozzá. Bármennyire elutasítóan viselkedik, próbáljunk mosolyt kicsalni belőle. Igyekezzünk rábírni arra, hogy játsszon velünk, ültessük ölünkbe. Minden módon próbáljunk belőle reagálást kiváltani. Ha ez végre sikerült, ha már hajlandó volt az első válaszra, túl vagyunk a nehezén. Ha sír, próbáljuk végig a szokásos módszereket. Gondoskodjunk arról, hogy szobája különösen barátságos és meleg legyen, pólyáljuk be, mielőtt lefektetjük aludni, így nagyobb biztonságban érzi magát. Többször etessük, soha ne várassuk az etetéssel, és ne hagyjuk sírni. Sok játék és tárgy legyen körülötte, hogy figyelmét lekösse. Ha úgy látjuk, hogy jót tesz neki, hordjuk gyakran magunkra kötve. Minden újszülött érzékeny az erős zajokra és hirtelenmozdulatokra, de az ijedős kisbaba még a normális ingerekre is rémültebben reagál. Ha éhes, nem a szokásos folyamatos sírással jelzi, hanem másodperceken belül hisztérikus sikítássá fajul nála a sírás. Amikor felveszik, egész teste megmerevedik, ha leteszik, összerándul. Minden zajtól, gyors mozdulattól megriad. Az ilyen babákat óvatosan, lassan fogjuk meg és fürösztésnél mindig legyen valami ruha rajta, amivel a teste érintkezik; egy kising vagy egy törölköző például. Ez megnyugtatja majd.